Zsolt 137
Zsolt 137
Zsolt 137.1
Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.
Zsolt 137.2
Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
Zsolt 137.3
Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: „Zengjetek nekünk dalt a Sionról!”
Zsolt 137.4
De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?
Zsolt 137.5
Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!
Zsolt 137.6
Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!
Zsolt 137.7
Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: „Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!”
Zsolt 137.8
Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!
Zsolt 137.9
Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!
