Tataháza.
Tataháza.
Tataháza. A bácsalmási járásban, Almás fölött fekszik. Régente Thad néven is előfordúl. Ugyanis 1485-ben Őrösi László özvegye, Eufemia és Marhárt Jakab özvegye, Borbála az őket hozomány czímen illető birtokaikat Czobor Mártonnak és Imrének adták el. E birtokok között szerepel Thad is, a mai Tataháza előde, a melyet Tótházának is neveztek. A defterek a bajai nahijében sorolják fel Tótházát Szentmiklós pusztával együtt 1580-ban 35 és 1590-ben 29 adózó házzal. 1598-ban Tóthát szerb falu lakossága Esztergom vidékére költözött. 1651-ben Polgár Pál, másként Bornemisza de Buda, végrendeletileg leányainak, Vattai Pálnénak és Földvári Jánosnénak adja bácsmegyei Tótháza birtokát. 1662-ben e birtokba Vattai Pált iktatták be. Az ezután Tataházának nevezett puszta 1724-ben Czobor Imre bajai uradalmába tartozik. A bajaiak használják, de csak legeltetésre. 1727-ben ismét Tótházának van írva. 1731-ben Tataháza, másképen Tótháza fordúl elő. Tataháza pusztát 1736-ban a bikityiek használják évi 75 frtért. Így 1764-ben Grassalkovich, mint bajai földesúr, Tataháza pusztát be akarja telepíteni. Az idetelepedőknek az egész határt 50 frtért adja bérbe. Házaikat rendben az utczavonalba kell építeniök; földesúri adók alól egy évig, a vármegye részéről három évig mentesek. A külföldről jövők hat évi adómentességet élveznek. 1765 deczemberben Tataházát először vették fel a vármegyei adólajstromba. 1769-ben Tataházára 137 frt adót vetett ki a vármegye. 1770-ben volt Tataházán 39 egész, 19 fél és 13 negyed telek és 48 zsellér marhák nélkül. 1771-ben magyarok laknak itt 89 házban, 110 család 366 ökörrel és 100 lóval. 1772-ben Tataháza földesura gróf Grassalkovich. 1777-ben lakott itt 87 gazda 89 házban. Most is kizárólag magyar a lakosság. Így van ez 1788-ban is. 1793-ban az úrbéri összeírás szerint Tataházán volt 102 gazda, 8 házas és 8 házatlan zsellér, továbbá egy tanító s egy jegyző. A faluban volt 65 telek, továbbá a tanítónak s a jegyzőnek egy s a községnek egy fél telke. Róm. kath. lelkészséget 1776-ban szerveztek; a Szent Mártonról címzett templom 1783-ban épűlt. A kegyúri jog pör alatt van gróf Zichy-Ferraris örökösei és a község között. Tataháza legrégibb pecsétje 1776-ból való. A község határa 4535 kat. hold. A község határában egy Fehérhalom nevű halom van. Tataházán az 1900. évi népszámlálás adatai szerint volt 1814 lélek 355 házban. Anyanyelv szerint 1762 magyar, 27 német, 16 szerb, 9 egyéb. Vallás szerint: 1790 róm. kath., 5 ref., 19 izr. Utolsó postája helyben, vasúti és távíróállomása Bácsalmás.
