Háztűznézés.
Háztűznézés.
Ha a legény nem hordozta magával a katonáéknál a választottja emlékét, visszajövet erősen fogadkozik, hogy nem nősűl. De meghiggadt fejjel hamarosan megúnja a legényéletet; a család érdeke, a falu szája is eltéríti szándékától, mely ezzel is, azzal is hírbe hozza, visszautasításról suttog. Ha módja engedi, igazolja magát: házasodni készűl. Kiválaszt a lányok közűl egyet, ki megnyerte tetszését, kinek személyében szülei is megnyugodtak, s a kit vagyoni sora is ajánl, azután felkéri valamelyik öreg nagynénjét, tudja meg a lányos háznál, elfogadnák-e látogatását. A néni rááll, beállít egy este a választott szüleinél, míg a fiú dideregve várja az utczasarkon. Hosszas várakozás után nyílik az ajtó, búcsúzkodik a gügyü (így nevezik Bácsgyulafalván, Zentán a susogókat), kit az egész háznép kikísért, a mi mindenképpen jó jel. A legény türelmetlenűl ostromolja nénémasszonyt: „Várjon nénémasszony, mondjon hát még valamit!” De ez csak annyit mond, hogy a házban szívesen látják s azután hazaküldi, mert látja, hogy majd megveszi a gyereket az Isten hidege.
A legény másnap be is tér a lányos házhoz. A szíves fogadtatás után mind sűrűbb és bizalmasabb lesz látogatása, míg végűl a kiskapuban bevallja a lánynak járása-kelése czélját. Ha hajlandó hozzá, szülőihez utasítja és biztatóúl megcsókolja. Másnapra azután ünneplőben állít be a legény leánykérőbe és hosszas szorongás után felfedi szándékát urambátyám előtt, hogy: ha a jó Isten úgy engedi és urambátyámék is beleegyeznek, ő az Örzsit feleségűl szeretné. Néma csendben űl vissza székére, a leány pedig fülig pirúlva oson a kemencze mellé. Ha kedvező a válasz, nagy az öröme, s felkéri a leányt, hogy holnapig készítse el a jegyet.
