Jegyváltás.
334Jegyváltás.
A jegy kendőből készűl olyanformán, hogy értékes fehér, vagy színes selyemkendőbe belehajtogatnak két vagy három, szintén értékes selyem- vagy plüsskendőt, s azután selyemszalaggal körűlfodrozzák. Mikor a legény másnapon újból megjelenik, násznagyával együtt, a leány násznagya várja őket az eljegyzésre. A vőlegény násznagya így szólítja meg: „Tisztelt násznagyuram! Miután szavukat vettük, hogy leányukat vőlegényünknek adják, kérünk erről vőlegényünk nevében valami jegyet vagy pecsétet!” Erre a menyasszony násznagya viszonzásúl így szól: „Tisztelt násznagyuram!” Szíves kérésüknek eleget teszünk, de Isten nevében kérjük, őrizzék meg becsülettel jegyünket!” Erre a menyasszony a vőlegény elé teszi a jegyet, a vőlegény viszont 20–30–100 koronát ad a leánynak, s ezzel az eljegyzésnek vége. Megisznak nehány pohár bort s ezután elbúcsúznak. Legközelebb a leány szülői a menyasszonynyal és az immár nagykorú vőlegénynyel elmennek az anyakönyvvezetőhöz és onnan a paphoz. A törvényes huszonegy nap után, ha háromszor kihirdették őket, megtartják a lakodalmat.
