A lakóház.
A lakóház.
A szerbek rendesen a háztelkük hosszában, vastagon vert fallal és nádtetővel építik lakóházukat. Így biztosítják maguknak télen a meleg, nyáron a hűvös szobát. A módosabb szerbek a közbeeső konyhával elkülönzött egy nagyobb és két kisebb szobából álló lakást építenek. A két kisebb szoba közűl az egyik vendégszoba szokott lenni.
A ház berendezése igen egyszerű: egy asztal, székek, ládák, a padlásig érő párnás, dunyhás ágyak és néhány szekrény. Ennyiből áll a bútorzat. A falak meg a kemencze mellett széles padok vannak, melyek télen gyakran fekvőhelyűl is szolgálnak. A nagyobb utczai szoba két ablaka között áll az asztal. Fölötte a család védőszentjének a képe függ, mely alatt a védőszent nevenapján, vagy nagyobb ünnepek alkalmával mécses ég. A gazdagabbaknak külön bejáratú vendégszobájuk is van. A ház előtt, annak udvari érsze felűl, félfödelű tornácz fut végig, a melyről meglehetős magas küszöbön át léphetni a konyhába vagy a szobába, melynek padlója rendesen lesulykolt agyagból van. A háznak egyetlen dísze a tisztaság.
A szerb építkezés sajátossága a telek utczai vonalában egy vagy két emeletre téglából épített és cseréppel födött magtár. Ez a bácskai szerb ember kincsesháza, ebben halmozza fel a családja munkás kezével s verítékével nyert termését.
Az udvart sövény veszi körűl, a mely mögött rendesen zöldséges és gyümölcsös kert virúl. A háztulajdonos vagyoni állapota és szükségletei szerint rendezkedik be.
