Házközösség.
Házközösség.
A szerbek családi és társadalmi szervezetének alapjáúl szolgált ezelőtt az a sajátságos intézmény, mely zadruga (házközösség) név alatt, a délszláv törzseknél még ma is fennáll. A zádruga oly szövetkezet vagy egyesület volt, mely rendesen vérségi kötelékkel egymáshoz kapcsolt több vagy kevesebb egyént foglalt magában. Az ily zádrugában az egész vagyont közösen kezelték s az egyes tagok munkája és szerzeménye a közösség javát mozdította elő s annak vagyonát öregbítette. Közösek voltak az egyesület fenntartási költségei is, s valamennyien, a kik a zádrugához tartoztak, ugyanazon a telken éltek együtt.
A zádruga ügyeit majdnem korlátlan hatalommal vezette egy férfi, kit a többiek e tisztre szabadon választottak.
A választás bármelyik tagra, a legfiatalabbra is, eshetett; de azért rendesen a legtöbb tapasztalattal bíró legidősebbet szokták megválasztani. Ebből eredt a sztaresina elnevezés, mely öreget jelent s mely a délszlávoknál még ma is a nagyobb hatalom birtokosát jelzi. A sztaresinának döntő szava volt az egész házközösség ügyeiben. Ő osztotta szét az egyes lakásrészeket a családtagok között és ő osztotta be a munkaidőt.
A zádruga tagjai, a közösség és a sztaresina nagy hatalma mellett sem vesztették el sem személyes önállóságukat, sem birtoklási jogukat. A közös vagyonban minden tagnak egyenlő része volt, s e mellett még magánvagyont is szerezhetett, melylyel azután tetszése szerint rendelkezhetett. A zádruga nem volt mereven elzárkózó társaság. Ki is lehetett abból lépni, valamint új tagokat is lehetett befogadni. A házközösségben nagyon egyszerű volt az élet s csaknem minden szükségletet a házi ipar fedezett. Ez intézmény most már hanyatlófélben van.
A volt sajkások kerületében virágzott az leginkább, egész a legújabb időkig, midőn hazai törvényeink újabb intézkedései a házközösséget megszűntették.
372Bácsvármegye némely vidékén azonban szokásban van most is, hogy a feleséges fiúk, apjuk halála után, gyakran együtt maradnak az apai házban, nem osztják el a birtokot, hanem a legöregebb testvér gondoskodása alatt élnek.
A kisebb testvér az öregebbet megbecsüli, kendnek szólítja, nemkülönben a nő férjét s mások előtt urának (goszpodáru mój) nevezi. A ház atyja csakugyan úr a családban, de korántsem zsarnok. A leány a nálánál kisebbkorú legényt öcsémuramozza, az idősebbet bátyámozza, ezek pedig a leányt tegezik, galambomnak, rózsámnak, lelkemnek nevezik.
