A védőszent ünnepe.
A védőszent ünnepe.
Szlava. (Védőszent ünnepe.) Minden szerb családnak van védőszentje. Régi időkben ugyanis, a midőn valamely szerb család keresztény hitre tért át, a család feje a keresztény hittérítő tanácsára, a pogány házi-szent helyett valamely keresztény szentet választott házi védőszentjévé. Ennek ünnepét szlavának vagy szvecsársztvó-nak nevezik. A védőszent nevenapján (krszno ime) vendégek mennek, jönnek a szlavát vagy szvecsársztvót ünneplő házhoz, hol nagy lakoma van, melyre bárhova hívás nélkül bekopogtathatunk, mert a szvecsárok (ünneplő családtagok) mindíg igen szivesen fogadnak bennünket.
A szlava a szerbek egyik legfontosabb ünnepe. Nem lármás, hanem komoly és méltóságos. Bárhol legyen az egyik vagy másik családtag, e napra haza siet, hogy részt vegyen az ünnepen. A szlavára érkezett vendégek a házigazda biztatására helyet foglalnak a négynyüstös, rojtos abroszszal borított asztal körűl. Az asztalfőn a védőszent tiszteletére nagy viaszgyertyát illesztenek egy kalácsba. A házigazda szilvapálinkás palaczkot vesz elő s abból mindenkinek sorra egy-egy pohárkával tölt, a mit a nők szeméremből csak félig isznak ki. Midőn a palaczk kiürűl, hordják az ételeket. Ekkor a házigazda s vele mindnyájan fölállanak, keresztet vetnek, imádkoznak, a védőszent dicsőítésére énekeket zengenek s ismét leűlnek, azok tudniillik, a kiknek szék jutott, vagyis a férfiak, mert a fiatalabb fehérnépség nem igen részesűl ilyen nagy megtiszteltetésben.
Mikor a pecsenyét az asztalra teszik, meggyújtják a kalácsba illesztett viaszgyertyát, tömjénfüsttel megfüstölik az asztalt, fölállnak, imádkoznak, egyházi énekeket énekelnek, főtt búzát (kolyivo) esznek, és a házigazda a pappal a kalácsot négy részre töri. Az első negyedrész a papé, a második a házigazdáé, a többit a vendégek kapják, miközben dalokat énekelnek, melyekben fölemlítik, hogy nincs szebb dolog a világon, mint Isten dicsőítése, az igazságosan szerzett bor megivása és a tisztességesen szerzett ebéd elköltése.
Az ily vendégség eltart másnap reggelig, víg dalok dalolása és czifrábbnál czifrább felköszöntők mellett.
A nép hite szerint legnagyobb bűnt követ el minden szerb, különbség nélkül, a ki védőszentjének napját nem ünnepli meg.
„A ki ezt nem teszi, attól Isten áldását elveszi!”
