Búcsú a szülői háztól.
Búcsú a szülői háztól.
A búcsúzás a lehető legérzékenyebb. A főszerep az anyáé, a leányáé, a többi asszonynépség szereplése mellett. Vígasztaló szó nem hallatszik; az énekek arra valók, hogy a fájdalmat még inkább éleszszék. A távozó kezet csókolt az otthon maradt szülőknek; kocsija mellett két fivére, nyargalva kíséri új otthonába, a jövendő férje jobb kézen fogja, háromszor körben, egy helyben megforgatja, a szülői ház asztalát megcsókolja és Isten nevében (u ime Boga) kocsira száll és a „kum” jobbjára űl.
Vidiš Majko te žive žalosti, – Di ti se žalost na kola penje, – Na kola penje, nuz kuma sida, – Lako, polahko sunašce žarko – Dok nam se Mara s Majkom izljubi – Sa milom Majkom i svojim babajkom stb.
(Szegény jó anya, nagy a te keserved: – Most búcsúzik tőled szép Máró gyermeked; – Kocsira száll, a násznagy mellette… – Ne siess, ne siess, te szép nap felette. – Fordúlj vissza, fordúlj, szép leányzó Mára, – Hallgass csak anyádnak esdeklő szavára.)
