Elvonulás az új házba.
Elvonulás az új házba.
A nászmenet a falu főutczáin végigmegy; a község apraja-nagyja várja az új „snašat”. A vőlegény házának minden zege-zuga kivilágítva, az anyós idegesen teregeti a legszebb kézimunkáját, a ćilimeket, ponyvákat, mert így szól az éngák dala: Steri platno lipog Ive Majko, – Steri platno pa uvedi zlato, – To je zlato od skora poznato.
Ott űl az öröm-anya, várja dobogó szívvel jövendőbeli menyét, ezt azonnal a tűzhelyhez vezeti és megkeverteti vele a fazekakban rotyogó mindenféle ételt, mert csak így lesz jó háziasszony. Aztán az ölébe ültetnek egy 1–2 éves fiucskát, elhalmozzák mindenféle ajándékkal, az após „svekar” szívesen fizeti érte a váltságdíjat, mert most ő az úr. Az ideálizmus és a reálizmus sehol sem áll oly közel egymáshoz, mint a sokacz lakodalmakban. Sok félszegségnek, sok otrombaságnak jut ezután a főszerep, melyeknek leírását elhagyjuk. Régi szép szokás, hogy a sokacz menyecske a nászéj után először is a templomba megy, a hol az egyháztól előírt áldást mondják el fölötte, és a templomban levő öreg sokacz nőknek kezet csókol.
A templomba a nyoszolyólányon kívűl (diveruša) a prikumak kíséri, a ki hatalmas furkósbottal fegyverkezik föl, hogy az új asszonyt esetleges megtámadtatások ellen megvédje.
E szokás még a török időkből maradt fenn, a mikor nem volt ritka eset, hogy ilyenkor a fiatal asszonyt a törökök elrabolták.
