Elhelyezkedés.
Elhelyezkedés.
Ma a bunyeváczoktól lakott községek legnagyobb része a vármegye éjszaknyugati sarkába esik s ez a körűlmény valószínűleg az eredeti telepűlés kiterjedését is visszatükrözteti. A zombor–szabadkai vasútvonaltól délkeletre három nagy községben élnek: Bajmokon, Csonoplyán és Csantavéren. A többi Baja körűl, a bajai és bácsalmási járásokban helyezkedik el. Amott Baján kívűl Csávolyon, Felsőszentivánon, Bácsbokodon, Vaskúton, Garán, emitt Bácsalmáson, Mátételkén, Katymáron élnek. Csak egy község, Nemesmilitics, esik a zombori járásba, a hol körűlbelűl egyenlő erejű a magyarsággal. Egyebütt magyar és német többséggel lakik együtt; tiszta bunyevácz népességű helység nincsen. Magyar többség mellett él Bajmokon, Felsőszentivánon, Csonoplyán, Csantavéren; német többséggel Katymáron, Csávolyon, Vaskúton, Bácsalmáson, Bácsbokodon, Garán. Számukat s a népmozgalmat nehéz megállapítani, mert a népszámlálások (1857., 1870., 1880., 1890.) sem a sokaczoktól, sem a szerbektől nem választják őket. A városok közűl Baján körűlbelűl 4000, Szabadkán hozzávetőleg 32.000* lakik, mindkét helyen magyar többséggel. Szabadkai kompakt tömege eléggé mutatja, hogy sajátos élete ott a legelevenebb. De ott is a múlt század utolsó évtizedében 5%-ot veszített, s ez – dícséretére legyen mondva – annyit jelent, hogy ugyanannyit magyarosodott.
1881-ben 61 ezernyi lakosságból 24 ezer a bunyevácz, Zomborban 24 ezernyi népességnek kb. negyedrésze.
