A város lakossága.
A város lakossága.
A mai Szabadka csak 1686-tól kezdett újból, új lakossággal szaporodni; a török időkben elpusztúlt magyar lakosság helyébe nagyrészt róm. katholikus bunyeváczok s némi kis számmal gör. keleti szerbek jöttek. Mindamellett 1748-ban már mintegy 60 magyar család volt itt, 1809-ben pedig már az egész lakosság 3/10 része, most pedig több, mint fele magyarokból áll. 1823-ban még csak 28,892 lakosa volt a városnak, míg az 1890. évi népszámlálás már 72,737 lelket tüntet fel Szabadkán.
A város lakossága, a pusztákat és Sándor külvárost is beleértve, 1900-ban 83,593 volt s így népesség tekintetében az ország városai közt a harmadik helyet foglalja el. Anyanyelv szerint a lakosság így osztályozható: 46,262 magyar, 2141 német, 166 tót, 6 oláh, 1 kisorosz, 26 horvát, 3459 szerb, 31,533 egyéb. Vallás szerint: 75,541 római katholikus, 220 görög katholikus, 3273 görög keleti, 373 ág. evangélikus, 1028 református, 10 unitárius, 3026 izraelita, 122 egyéb. Magyarúl beszélni 61,220, írni és olvasni 35,025 lélek tud.
A lakosságnak mintegy fele a pusztákon lakik, és pedig a magyarok tömegesebben Radonováczon, Ludason, Tompán, Csíkérián s Tavankúton, míg a többi pusztákon a bunyeváczok vannak nagyobb számmal. Szerbek leginkább Kelebián találhatók. Bent a városban is minden nemzetiség képviselve van, de mégis úgy vannak elhelyezkedve, hogy a II. és III. körben kizárólag bunyeváczok laknak, a IV. és V. körben bunyeváczok és magyarok vegyesen, a VI., VII. és VIII. körben magyarok, a szerbek a VIII. és részben a VII. körben, a zsidók is a VII. körben laknak tömegesebben. Az I. kör az intelligenczia és a kereskedelem középpontja.
A lakóházak száma 1900-ban 12,781 volt. Ezek közűl kőből vagy téglából 2405, kőből és vályogból vegyesen 690, vályogból vagy sárból 9052, fából s egyéb anyagból 634 épűlt. Cseréptetőzete 1252, zsindelytetőzete 3418, nád és zsupfedele 8211 háznak volt.
