Reformátusok.
Reformátusok.
A reformátusok szintén a XIX. század első éveiben kezdenek telepedni Újvidékre. Az 1803. évi kath. egyházlátogatás följegyzései szerint ez évben 30 református család lakott Újvidéken. Egy magánházban tartották az istentiszteletet, mely egyúttal iskola gyanánt is szolgált. Gyülekezetük, mint fiókközség a pircsi lelkészség joghatósága alá tartozott. Ez a telep töredéke a pircsi, pacséri és ó-moraviczai telepítésnek. 1806-ban 80 református család volt Újvidéken. 1807-ben a templomtorony építéséhez szükséges fát és néhány ezer téglát kértek a városi tanácstól, mit meg is kaptak. A második telepítés 1810-ben történt; mert november hóban több református család háztelket kért a városi tanácstól. Az 1810. évi kath. egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a református hitközség 400 lélekből állott. Azután újabb, szakaszos telepedések következtek. A felső Duna–Tisza-köz és a hajdúság erősebb népesedése következtében a református magyarás időnkint szakaszosan vándorolt a fönnebb említett bácskai református községekbe, melyekből egy-egy rész községi konfliktusok, vagy gazdasági visszásságok folytán lejjebb vándorolt Újvidékre. Ezt az állítást igazolják az újvidéki református hitközség statisztikai adatai. Míg 1810-ben csak 400 lelket számlált a hitközség, 1848-ban már 1300 a tagjainak száma. Régi temploma az 1849-iki bombázás alatt jóformán romhalmazzá lett. Utóbb kitatarozták s 1864-ig használták, mikor országos gyűjtést indítottak s 1865 októberben 249befejezték az új templom építését. Mind az ág. evangélikus, mind a ref. egyháznak autonómiája van. Belügyeit a hitközség által választott presbitérium végzi.
