A beiktatás.
A beiktatás.
A szabadságlevél kihirdetése után három év múlva, az 1752. országgyűlésen törvényesen is beiktatták Zombort a szab. kir. városok sorába. Nem sikerűlt tehát Bács vármegyének utolsó akadályozó kísérlete sem. Az 1751. évi pozsonyi rendekhez ugyanis Zombort erősen lekicsínylő fölterjesztéssel fordúlt a vármegye, ilyeneket írván: „E város – mely mind lakóira, mind épületeire és egyéb dolgaira nézve inkább egy faluval, mint kir. várossal hasonlítható össze, miért is a kir. városok formáját és jellegét századok múlva is alig fogja elérni – annyi adóssággal van terhelve, hogy azokból száz éven át sem fog kilábolni. Részint emez, részint amaz okból, mert hitelezői már zaklatják, lakosai titkon és apránként a környékre szökdösnek, némelyek pedig félelmükben vagyonukat titokban elszállítják, – és így a zomboriak maguk nyíltan tanúsítják, hogy a kegyelmes kir. kiváltsággal élhetni nem remélnek. A lakosság különben annyira ki van merűlve anyagilag, hogy a város adó- és kölcsön-tartozásait csak katonai végrehajtással lehet rajta megvenni. Ily viszonyok között, mivel a városnak semmi jövője nincs, szabadalma pedig csak a kincstárnak és a szomszédos községeknek van kárára, legyen azon az országgyűlés, hogy e város, mely eddig csak a vidéket rabló gonosztevők fészke és menedékhelye volt, a szab. kir. városok sorába be ne czikkelyeztessék.”
A csakhamar beállott rohamos fejldődés ráczáfolt a vármegyére; az új szab. kir. városnak szép jövője igérkezett.
