A szarmata-jazyg nép.
A szarmata-jazyg nép.
A szarmata-jazyg népnek, mely e vidéken lakott, bizonyára nagyobb telepei is voltak. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a harczias barbárok állandó csatározásokban álltak a rómaiakkal: önként következik, hogy telepeik és otthon maradt hozzátartozóik védelméről is gondoskodniok kellett. Védelmi rendszerük alig nyerhetett egyébben, mint az e fajta földművek építésében kifejezést. És hogy ez a védelmi rendszer a népvándorlás idejének további szakán is fenntartotta magát, erre nézve elég az avarokra utalnunk, a kiknek „gyűrűvár”-ait (hring) az egykorú krónikások le is írták. Ilyen „avar-gyűrű”-ket ismerünk is. A jövőben folytatandó kutatások eredményének egybevetése után nem lesz nehéz a felsorolt földműveket korok szerint is osztályozni.
A hosszas csatározásokban kimerült jazygok ereje Kr. u. 173-ban a győzelmes római fegyverek alatt végképen megtörött. A rómaiak ezt az alkalmat felhasználván, a határokat a Duna partján rögtönzött telepeikkel megerősítették, a legyőzötteket pedig a Dunától 76 stádiumnyira visszaszorították.
A római kolóniák nyomát a vármegye területén csak Titelen és Begecsen találjuk. Titelen őrhelyük, Begecs határában pedig kastellumuk volt. Ez utóbbit a „Bács-Bodrog vm. Történelmi Társulat” ásatásai is megerősítették.
Bács-Bodrog vármegyében több helyen is találtak már római eredetű régiségeket. Ilyen: a bátmonostori szarkofág; a monostorszegi, Bachus-alakot ábrázoló, domborműves kőkoporsó-darab; a bácsi domborműves és feliratos emlékkő; a szabadkai és almási sírkövek; a begecsiekhez hasonló, monostorszegi bélyeges téglák és a küllődi padozat-mozaik-részletek, valamint a mélykúti templom oldalába falazott faragványos kövek is. Valamennyi építőanyagként került a jelzett helyekre.
Bács-Bodrog vármegye területe sohasem volt római birtok. Ha a jazygok elvileg meg is hódoltak a rómaiak hatalmának, de a római államszervezeten továbbra is kívül estek.
