A szerb lázadás.

Full text search

A szerb lázadás.
Mialatt 1733–35-ben a háború a francziák és a spanyolok ellen folyt, a határőröket első ízben az ország határán kívül is felhasználták de ez a kísérlet sem járt valami kedvező eredménynyel. 1734-ben a tiszai határőrökből egy csapatot, kb. 810 embert, a sziléziai háborúba küldtek őrállásra, de nagyobb részük onnan is haza szökött. Ezek leginkább Szabadkáról valók voltak. A szerbek között ez időtájt már majdnem mindenütt forrongás volt észlelhető, mert a helyzetükkel nem voltak megelégedve és mert az udvar a szerbeknek a kath. hitre való térítését vette tervbe. Az 1691. évi kiváltságlevélben foglalt jogaik megsértése miatt mindegyre sűrűbben hangzottak a panaszok és az elégületlenek csak vezérre vártak, hogy régi szabadságaikat és kiváltságaikat visszaszerezzék s az új terhektől szabadúljanak.
Vezér csakhamar akadt. Még mielőtt a Maros mentén és Békésben Szegedinácz Pero, pécskai kapitány izgatásai következtében a pórok kitűzték volna a lázadás zászlaját, Bácsban, Paulovics Visarion péterváradi vladika fellépése következtében, komoly veszedelem fenyegette a vármegye közbiztonságát. E zendülésről, mely mintegy bevezetője volt a Perótól tervezett lázadásnak, Márki Sándor dr. a többi között a következőket írja: „Paulovics Visarion, Pétervárad vladikája, egyike azoknak, a kik legjobban ellenezték a görög-keletiek vallásunióját, Bécsbe ment egy küldöttség élén, mely alkalommal a szerbeknek 1691-ben adott kiváltságlevél megerősítését kérelmezte. Alig tért vissza Bécsből, úgy kezdett viselkedni, mintha egy külön tartomány élén állana.” 1735 április 5-én Péterváradon, másnap Futakon gyűlést tartott, a melyen a kamara földesurasága alá tartozó falvak bíráinak fegyveresen kellett megjelenniök s az ott megjelenteket vesszővel fenyegette, ha nem vesznek kezükbe fegyvert. Gizdarovics Pálnak, Katymár község bírájának maga adott ugyan kardot a kezébe, egyúttal azonban rárivalt, hogy máskor annélkül meg ne jelenjék, mert különben megvereti. Elhitetvén anéppel, hogy a király felhatalmazta őt a tisztek kinevezésére is, alezredessé tett egy Mio nevű palánkai szerbet; az obrováczi, szántól, pivniczai, deszpotszentiváni és verbászi lakosok közül egyeseket kapitányságra emelt, hűségesküt követelvén tőlük s meghagyta a bíráknak, hogy a katholikusok és a görögkeletiek mielőbb szerezzenek be és szerszámozzanak fel lovakat, katonamódon ruházkodjanak s első parancsára lóháton, fegyveresen jelenjenek meg. A vladika megtagadta a vármegye és a kincstár iránti engedelmességet s kiterjesztette a lázítást a szomszéd eszéki parancsnokság területére is. A felkelők naponként gyűléseket tartottak s daczosan jegyezték meg az uraknak, kik fegyverkezésük 158miatt kérdőre vonták őket, hogy ennek a nemzetnek eddig is szabad volt s ezután is szabad lesz fegyveresen járnia. Czéljaik előmozdítására adót vetettek ki a népre, mely viszont megtagadta a kincstár, a vármegye és a földesurak iránt való tartozásait. Az izgatás nehány nap alatt hatalmába kerítette Bács vármegyének már éjszaki részét is, hol Jankovácz és Kuplyevo árkolt helyek azonnal a lázongókhoz csatlakoztak. Doroszló pedig, Apatintól délkeletre, egyszerűen kijelentette, hogy az útakat és a hidakat ezentúl nem fogja javítani.
Staudacher József Antal kir. kamarai inspektor oly fenyegetőnek találta. a mozgalmat, hogy Csupor Ádám és Körmendy László kincstári tisztek kiséretében, már április 8-án fegyveres segítséget kért gróf Vaha péterváradi parancsnoktól, ki ugyancsak azonnal futárt küldött Bécsbe a főhaditanácshoz, de kijelentette, hogy nem intézkedhetik addig, míg utasítást nem nyer. Ekkor tehát egyenesen a kalocsai érsekhez, mint a vármegye főispánjához tettek jelentést, kit ebben az ügyben a bécsi kamarai adminisztrátor is megkeresett; április 10-én, húsvét napján pedig elment hozzá a vármegye tisztikarának nagyobb része, hogy személyesen figyelmeztesse a veszedelem nagyságára. Patachich Gábor érsek április 16-án valóban körülményes jelentést tett a helytartótanácsnak és kinyilatkoztatta, hogy mivel ilyes bajnak megakadályozására a vármegye ereje elégtelen, ha ebből a vármegyére és a szomszéd törvényhatóságokra veszedelem következnék, őt és tisztjeit senki se okozza; mert ha az itt pislogó szikrából tűz támad, igen valószínű, hogy szomorú következménye lesz más vármegyékre is.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi