Történelmi visszapillantás.
Történelmi visszapillantás.
A határon fekvő vármegyék sorsa mostohább, mint azoké, a melyek az ország szívéhez közelebb állanak. De még e tekintetben is sokkal mostohább a Bácska sorsa, mint más határmegyéé, mert míg nyugatra, Ausztriával szemben és délnek a török és szláv szomszéd felé nyitva áll az ország határa, az Ausztriával határos vidékek, ha szenvedtek is a középkorban a szomszédok ellenséges betörésétől, de nyertek is később a nyugati műveltség terjedésével, épen arról az oldalról kárpótlást.
Bács-Bodrog vármegye azonban egész a legújabb időkig oly harczok hullámainak a színtere volt, a melyek után, ha el is vonúlt az áradat, nem maradt termékenyítő iszap. Az ország középpontjától, szívétől pedig minden tekintetben távol feküdt e vármegye, különösen akkor, a mikor az ország középpontja nem is Budapest volt, hanem, a hogy a harczok vándorlásai a kulturát maguk előtt űzték: Pozsony, Kassa, Kolozsvár stb.
A míg azonban más vármegyének kedvezőtlen földrajzi fekvését népességének egysége ellensúlyozhatta, itt a soknyelvű, több nemzetiségű, fajú és vallású népesség a legnagyobb mértékben kerékkötője volt a fejlődésnek.
Hogyan került volna ki magyar irodalom, magyar művészet, magyar tudomány abból a vármegyéből, a melynek a lakossága legnagyobb részében szerb, dalmát és német eredetű?
A vármegye lakosságának eredete és mai összeállítása olyan, hogy a kultúrális téren elért eredményeket a legnagyobb mértékben meglepőknek lehet nevezni. Mint mindenütt, úgy Bács-Bodrog vármegyében is a városoknak kell a szellemi fejlődés terén előljárniok. Városaink pedig hivatalnok- és kereskedő-városok, a hol még a fejlődésnek az a lényeges feltétele is hiányzik, hogy az értelmes elem állandó maradjon. De épen ez a sokat változó része a lakosságnak tette jóvá azt, a mit a magyarság csekély száma eredetileg nem tudott nyujtani. A sok áthelyezett és beköltözött idegen elem a maga szellemi kincseivel segített gazdagítani a vármegyét és az alant következő betűsoros felsorolásában a megye szellemi munkásainak, ott fogjuk találni nagyon sok jelesünknek a nevét, a ki bár nem született a vármegyében, de itt szerepelvén és működvén, a vármegye fejlődésének részese volt.
A míg más vármegyében a lelki szükségletek közössége hamar tömörítette egy táborba egy-egy vidék lakosságát, addig Bács-Bodrog vármegyében épen a politikai, társadalmi és felekezeti ellentétek minden egyes városban súlyos akadályai voltak annak, hogy itt akár az első könyv, akár az első ujság kiadható legyen, nyomda alakuljon, vagy színház épüljön. A történeti kutatás a Bácsmegyére vonatkozó első nyomokra is idegenben talál.
1735-ben írta Bél Mátyás a „Notitia Comitatum Bach-Bodrogh” czímű munkát a vármegye jóváhagyásával, de ez a munka nem jelent meg nyomtatásban. 1764-ben hoz a Pressburger Zeitung közleményt Zombor város uj telepítéséről.
4771769-ben keletkezett az első nyomda a vármegye területén, Újvidéken.
Ebben első sorban szerb és német művek jelentek meg. De a mily természetes szükséglete a haladásnak a nyomda, úgy eredményezi a meglévő nyomda a sajtó fellendülését és a következőkben ismertetendő hírlapstatisztika, a mely közel száz lapnak Újvidéken való megalapítását sorolja fel, fényes bizonyítéka annak, hogy milyen arányban áll a szellemi fejlődés a nyomda-iparral. Az a nagy idő, a melylyel Újvidék megelőzte Bács-Bodrog vármegye többi városát a nyomdaalapítás terén, biztosította neki a sajtó terén való elsőbbségét. A következő nyomdát 1844-ben alapították Szabadkán, 1853-ban Baján és 1865-ben Zomborban.
A helyi nyomdák alapítása előtt természetesen csak idegenben találunk e vármegyére vonatkozó irodalmi kísérleteket, így 1872-ben a Magyar Hírmondóban egy magyar nyelvű közleményt, a mely Újvidék városát írja le. 1791-ben a magyarországi szerbek története jelenik meg Újvidéken, német nyelven, ismeretlen szerzőtől és 1795-ben Büky nevű orvostól „hivatalbeli oktatás a pestis alkalmatosságával”.
1790-ben gróf Kollonich László kalocsai érsek folyamodása a bácsi örökös főispánságért röpirat alakjában jelent meg Budán. Ugyancsak Bácsmegyére vonatkozik Katona István kalocsai kanonok munkája, a kalocsa-bácsi egyházmegye történetéről, a mely 1800-ban jelent meg. 1805-ben Vedres mérnök Szegeden adott ki egy munkát, a mely az akkor épülő Ferencz-csatornáról szólt és ugyancsak Szegeden 1816-ban jelent meg Ugróczy Ferencz munkája a zentai ütközetről. 1822-ben Eimann János újszíváczi jegyző első munkája jelent meg Újvidéken, a melylyel már a bácsmegyei írók működésének a sorozata megkezdődik.
A nyomdák megalapításával a hírlapok is megindultak.
