A LEGÚJABB KOR. (1867–1897.) Irta dr. Ruffy Pál
427A LEGÚJABB KOR.
(1867–1897.)
Irta dr. Ruffy Pál
(1867–1897.)
Irta dr. Ruffy Pál
Az a kor, melynek megírására e sorok írója a vármegye régészeti és történelmi bizottságától megbízást nyert, még nem érett meg arra, hogy történetíró vele foglalkozzék. Az anyag, melyet feltárnia kell, olyan mint az éretlen kőszéntelep, – még erős erjedésben van. Talán még érinteni sem kellene.
Ez a kor az, melyben Magyarország rohamosan, mondjuk hogy erőszakoltan régi pólyáiból kialakult.
Az 1867. év visszaadta a nemzetnek, legalább is belügyeiben, a szabad intézkedés jogát. Az 1848. év nagy vívmányait nagy részben visszakaptuk.
Volt parlamentünk, volt felelős miniszteriumunk, de a vármegyei önkormányzat még mindig ott maradt, a hol 1848 előtt volt. Az önkormányzatnak a törvényhozással és az államigazgatással kapcsolatba hozatala megoldatlan ma is. Egy emberöltő óta nyírbálnak a megyerendszeren; minden újabb alkotás egy-egy rést üt a régi bástyafalon, de az omladozó fal helyét új védőmű nem pótolja. A vármegye még mindig nem bír kialakulni. Ennek az áldatlan helyzetnek az oka, hogy a vármegyétől elvont államigazgatási hatáskör helyébe a helyi igazgatás szelleme megerősödni nem bírt, az erejében kimerült vármegye az államigazgatás kötelékén nem képes individualitását megszerezni. Pedig a vármegye előtt nagy feladat áll. Neki kell felkarolnia annak a területnek, mely az övé, nemcsak közgazdasági, hanem kulturális és társadalom-politikai érdekeit is. Ehhez azonban nem az államigazgatásnak túlságosan gyámkodó, tehát szabad cselekvőségében bénító hatalmára van szükség, hanem ellenkezőleg, szüksége van az állam erejének oly közrehatására, mely a vármegyének az anyagi erőt megszerzi, értelmi erejét fejleszti és a saját belügyeiben a szabad cselekvőségét éleszti, a helyett hogy lohasztaná.
A helyzet tisztul: új eszmék új irányba terelik a kűzdő társadalmat és bár reggel még nincs, már is érezzük a hajnalhasadást.
Nem foglalkozunk nagyobb időszakkal, mint azzal, mely 1867-től az 1896. év bezártáig terjed, tehát a koronázás ünnepi napjával kezdjük és befejezzük a millenniumi évvel; a mit e két határon túl is, innen is elmondunk, az csak a kor megértése miatt történt és nem azért, mintha a megszabott időhatárt túllépni akartuk volna. A mi már az 1896. éven innen van, az még egészen a jelen. Ennek története még az eleven élet, ez még a küzdés. Ezzel foglalkozhatik a napi sajtó, de nem az, a ki korrajzot ír.
Ha előadásunk helylyel-közzel hézagos, annak oka, hogy kerüljük a viviszekcziót. Élő embert nem szabad sem dicsőiteni, sem elítélni, mert őt még csak részben látjuk. Az egész ember csak a síron túl kezdődik, nemcsak a hit szerint, hanem a történelemben is.
Azt a kort, a melyről e fejezet szól, három időszakra osztottuk. Első: a közjogi átalakulás kora, tart 1867-től 1875-ig. Második: a belső átalakulás kora, tart 1875-től 1885-ig. Harmadik: a gazdasági, társadalmi és kulturális szervezés kora és tart 1885-től napjainkig.
I. A KÖZJOGI ÁTALAKULÁS KORA.
II. A BELSŐ ÁTALAKULÁS KORA.
III. A KÖZGAZDASÁGI ÉS KULTURÁLIS SZERVEZÉS KORA.
