II. A BELSŐ ÁTALAKULÁS KORA.
II. A BELSŐ ÁTALAKULÁS KORA.
A vármegye fokró-fokra veszíti közjogi jelentőségét. Elveszti az igazságszolgáltatást, a népoktatásügyi felügyeletet, adóügyi kezelést, a középítkezések műszaki szolgálatát, a közérdek felügyeletét, e helyett őt magát megrendszabályozzák, a törvényhatósági bizottság mellé egy új – a törvényhatósági bizottság tekintélyére veszedelmes – konkurrens intézmény létesül, a közigazgatási bizottság, mely annak munkakörét nagyrészben lefoglalja, mely az összes szakerőkkel rendelkezik, és melynek tíz választott, független elemével szemben, a főispán elnöklete alatt tíz hivatalos közeg sorakozik, ki-ki a saját szakában teljes tudásával. A munkabíró, a szakképzett elemeket az állami hivatalok lefoglalják, a vármegyének csak a selejtesebbje marad, azok közül is a kiválasztásban érvényesülhet a protekczió, a nepotizmus, mert a vármegyei hivatalok kvalifikáczióhoz kötve nincsenek, a kinek hatalmasabb a befolyása, az válogathat a hivatalok között.
A főispáni állás sem többé az, a mi volt, nem országos dignitarius, hanem hivatalnok. De a mint elhalaványodik fényének nimbusa fölfelé, annál inkább emelkedik hatalomban a vármegye falai között, mert a vármegyei igazgatásnak ő a mindenható satrapája. A főispánnak, ha vezetni akar, tudnia kell; hogy tudjon, dolgoznia kell. Még Tarnóczy Kázmér 1861-ben megkérdezhette a vármegye tekintetes karait és rendeit, hogy akarják-e őt főispánnak, mert ha nem akarják, ő kész lemondani; már 1875-ben hiába agitált a megye Migazzi Vilmos mellett, – mennie kellett, mert ő úgy cselekedett, a mint Tarnóczy gondolkodott és a vármegye akarata szerint kormányzott és nem úgy, a hogy a miniszter elrendelte. Kétségtelen, hogy gr. Migazzi Vilmos volt a régi vármegyének utolsó, régi fegyverzetű főispánja. Az ő távozásával egy új kor veszi kezdetét, melyet azért neveztünk a belső átalakulás korának, mert a közjogi harczok a tanácsteremben elnémulnak és az egész vonalon érvényesülni akar az új vármegye, mely ugyan még mindig foglalkozhatik országos ügyekkel, lényegében azonban nem egyéb mint egy erősen központosított kormánynak külső organuma, mely annak rendeleteit végrehajtja és a mellett, ha neki úgy tetszik, a saját belügyeivel 444törődhetik. A cselekvőség súlypontja a törvényhatóság tanácsterméből megoszlik a hivatali irodák között s a táblabírák helyett a hivatalnok igazgat, ki a központi kormánynak fegyelmi fenhatósága alatt áll és a ki a főispán kénye-kedvének teljesen ki van szolgáltatva.
De a társadalmi viszonyok is megváltoznak. A törvényhatósági bizottság tagjainak nincs idejük arra, hogy a vármegye székhelyén napokat töltsenek; a legtöbbje a megélhetés terhével küzd, s a ki teheti, a mai kifejlett vasúti hálózat korában, a saját izlésének jobban megfelelő szórakozást is talál, mint olyat, hogy közügyekkel foglalkozzék. A törvények is elszaporodtak, az ügyeket azok szerint intézik el s azok megértéséhez a józan ész egyedül nem ad kellő utmutatást. Szlávy József, a volt miniszterelnök, zsitvaújfalusi kastélyából egyízben látogatást tett a vármegyeházán. Mielőtt a tanácsterem szárnyas ajtaja mellett elhaladna, megáll és oda szól az őt kisérő alispánhoz: „Reá kell irni az ajtó fölé: tilos a bemenet”.
De fogjunk az események elmondásához.
Gr. Migazzi Vilmos elbocsátása után a belügyminiszter fogadóterme lett a cselekvőség szintere. A halottat megsiratták, elhantolták. Le roi est mort – vive le roi; csakhogy ki legyen a király? A miniszter előszobáján egymás után vonultak át – az önjelöltek.
Mailáth főispán kinevezése.
Az 1875-iki képviselőválasztás.
Bodó Lipót alispán.
Újbánya és Körmöczbánya bekebelezése.
A nyugati határrendezés.
A törvényszék ügye.
Országos ügyek.
A nagysallói emlékoszlop.
Tarnóczy Kázmér arczképleleplezése.
Deák Ferencz arczképe.
Népnevelésügy.
Közegészségügy.
Az 1878-iki tisztújítás.
Képviselőválasztás.
A szentbenedeki kápolna.
A körmöczi bányák sorsa.
A körmöczi plébánia-templom veszedelme.
Vasútügy.
Közutak.
Jótékonyság.
Az 1879-iki inség.
Pólya halála.
Rudnyánszky Titusz alispán.
Az 1881-iki képviselőválasztás.
A szentbenedeki apátsági templom pusztulása.
Sajtóirodalom.
Szlávy József.
Odescalchi Arthur hg.
Az 1883-iki tisztújítás.
Az 1884-iki képviselőválasztás.
Botka Tivadar halála.
Országos ügyek.
A járások újjászervezése.
Önkormányzati ügyek.
Vasúti ügyek.
Mailáth főispán jubileuma.
A megyei pénztár katasztrofája.
Az 1885. évi kiállítás.
Alispánválasztási mozgalmak.
A lévai főgimnázium.
Ipolyi Arnold püspök.
Bende Imre püspök.
Gróf Migazzi Vilmosné.
Országos ügyek.
A mezőgazdasági és mezőrendőrségi törvényjavaslat.
Közlekedésügy.
Közegészségügy.
Szegényügy.
Az 1887-iki képviselőválasztás.
A király Nyitrán.
A véderő-törvényjavaslat a közgyűlés előtt.
Mailáth főispán felmentése.
Kazy János főispán.
