Dr. Benkő Lajos jubileuma.
Dr. Benkő Lajos jubileuma.
A vármegye dr. Benkő Lajos tiszti főorvosát készült megünnepelni, ki 30 éves köztisztviselői működését betöltendő volt. Ezt a szép ünnepet 1893 június 15-én rendezték s annak melegsége túlszállott a vármegyeház falain és az egész vármegye rokonérzetét megnyilatkozásra bírta.
A dr. Benkő Lajost ünneplő közgyűlésen Kazy János főispán a közgyűlés figyelmét oly tisztviselői működés méltánylásához vezeti, mely egy emberéletnek áldásos munkásságát öleli fel. Dr. Benkő Lajos, a vármegye tiszti főorvosa betöltötte a közpályán 30 éves működését. A Felség őt önfeláldozó munkássága elismeréséűl királyi tanácsosává nevezte ki, méltó, hogy a vármegye is elismeréssel legyen iránta, ki teljes munkásságát a vármegye közegészségügyi érdekeinek gondozására és úgy tudását, mint részvétét a szenvedők ezreinek javára fordította.
Dr. Ruffy Pál főjegyző ünnepi beszédében előadja, hogy az 1886. év szomorú emléket hagyott a nemzet történetében; akkor dúlt a legundokabb ragály, a kolera. Dr. Benkő Lajos akkoron 26 éves ifjú volt. Szóló szeretettel kutatta fel az e szomorú korszakot feltáró adatokat és a sötét képből fényesen látja kiemelkedni az ifjú főorvos bátor alakját.
Ő az első a kór szinterén. Mindennap más-más községben látjuk, feljajdúl a nép állapotán, kiteszi magát az elkeseredett nép inzultusának. Bátorítja a terhes feladatukban működő papokat, éles elmével látja a bajt és nemes szívével orvoslására siet.
Így tartotta dr. Benkő Lajos a vármegyébe bevonulását.
Az aranyos-maróti kórház kiépítése, fejlődése az ő érdeme. A kik látják a szenvedők zarándok-csoportjait, melyek házát búcsújáró helylyé tették, a kik tudják, hogy a legszegényebb néposztály benne bírja a valódi szegényorvost, ki a jót magáért a jóért cselekszi, igazat fognak adni neki, a miért ő Galenus opeseinél a Justinianei honorest többre becsülte.
Az ókor tudósától maradt fel az a bölcs mondás, hogy a mit az orvosság nem gyógyít, meggyógyítja a vas, a mit nem szanál a vas, szanálja a tűz. Dr. Benkő kiegészítette ezt a nagy mondást és hozzátette: „mire a rideg tudomány nem képes, meggyógyítja azt a részvét, meggyógyítja a szeretet.”
Ő az összes gyógymódok között megtalálta a legjobbat, a rokonérzésnek gyógyító varázsát.
Majd Kosztolányi Aurél méltatja a tőle megszokott ékesszólással a vármegye nagy társadalma nevében az ünnepelt főorvost, mely szép beszéd elhangzása után a közgyűlés kimondja, hogy dr. Benkő Lajos kir. tanácsost, a vármegye tiszti főorvosát igaz hálaérzettel, 30 évet betöltött közczélú és áldásos működéséért az öröm lelkesedésével üdvözli, s érdemeit, önfeláldozó munkásságáért jutalmul, buzdító, nemes példa gyanánt az utókornak, jegyzőkönyvében megörökíti.
