A vadászati viszonyok fejlesztésének közgazdasági oldala.
A vadászati viszonyok fejlesztésének közgazdasági oldala.
Röviden áttérve a vádászati viszonyok fejlesztésének közgazdasági oldalára, látjuk, hogy a vadászat már manapság nem csupán „nagyúri kedvtelés” – mint azt felületesen mondani szokás, – hanem közhasznú s fontos közgazdasági ágazat.
Az 1883 XX. t.-cz. rendelkezése értelmében, a községek és közbirtokosságok, nyilvános árverésen, vagy egyhangú határozat alapján kötelesek a vadászati jogot a legtöbbet igérőnek legalább is három esztendőre bérbe adni.
A bérleti feltételeket, saját előnyeik szem előtt tartásával, saját hatáskörükben állapítják meg.
Látva, hogy ez utóbbi két évtized alatt a vadászati szenvedély a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben mennyire lábrakapott; látva továbbá a külföldieknek – hogy úgy mondjam – invázióját, sok esetben határt nem ismerő áldozatkészségét, természetes, hogy mindezt saját előnyükre igyekeznek kihasználni.
A külföldiek versenygése mellett nem is nehéz a bérletek árát a végletekig fokozni.
A községek előnyös helyzetüket felhasználva, közterheiknek tetemes részét a vadászati jog bérbeadásából fedezik. Sok esetben arra kötelezik a bérlőt, hogy a három, sőt hat évi bérösszeget, minden kamatlevonás nélkül, előre, egyszerre lefizesse. Ezen összegből telik új iskolára, óvodára, községházára, hídra és egyéb befektetésekre. A szegény napszámos-osztály későn őszszel és télen, midőn a mezei munka szünetel, mint hajtó megkeresheti napibérét.
Nem ritkaság ma már, hogy Pozsony, Nyitra, sőt Bars vármegye déli részein, 2–3000 holdas községi határokért, csupán nyúl- és fogolyvadászat fejében 1200–2000 koronáig terjedő évi bért fizetnek. Bérlő, a vaddúsabb vidékeken, még a legdrágább határokra is akad.
Mennyi idegen, főleg német pénz jön be e réven Magyarországba, midőn látjuk, hogy egy Prinz Friedrich Leopold, a német császár unokaöcscse, egy-egy szkiczói szarvasbika lelövéséért 1000 koronát fizet és egész udvartartásával hosszú időre Bars vármegye hegyei közé telepszik le, majd pedig egy berlini bankártársaság Roszkoson nyolcz szarvasbika lelőhetése czéljából nyolczezer, dám- és őzbakért darabonként száz, vadsertésért hatvan koronát fizet. Ilyen példát sokat lehetne felhozni.
Köztudomású dolog, hogy évről-évre mily fokozódó vadszállítmány indul Magyarországból külföldre, főleg pedig Francziaországba, mely már a vámot emeli.
A vadászat oly jövedelmi ág, melyet csak újabban kezdünk komolyan számba venni.
Bars vármegye hálás talaja a vadászati viszonyok eredményes fejlesztésének. Nincs hiány természeti adományokban, jóakaratban, áldozatkészségben, sőt talán az ügy előnyére, bizonyos nemes fajtája a versenygésnek érvényesül. Mindez biztosítéka a vadászati viszonyok czéltudatos, szakszerű s eredményes fejlesztésének.
Zavarólag hatna, sőt a java fejlődésében semmisíthetné meg Bars vármegyében a kitűzött czélt szakavatatlan, a helyi viszonyokat nem ismerő, idegen elemek mértéktelen betódulása. Ez a fejlődésnek indult vadállomány kipusztítását eredményezné.
Sajnos, ezen egészségtelen állapotoknak előjelei máris észlelhetők. Problematikussá válhatik ezért, hogy az e tekintetben példás cseh- és morvaországi viszonyok, a legjobb igyekezet mellett is Bars vármegyében el lesznek-e érhetők?
