2. A nemzeti törekvések kora.
2. A nemzeti törekvések kora.
Az 1812-ben hazaküldött s 1825-ig össze nem hívott országgyűlés helyett a közélet súlypontja a vármegyei közgyűlési termekbe tétetett át.
A kormány, mely az 1811/12-iki országgyűlésen szerepelt ellenzék fellépését kicsinyelte, a megyei közgyűlésekkel nem sokat törődött, mert nem volt szüksége reájok. A hazatért követek a vármegyei közgyűlésen szervezték azután az országgyűlésen megkezdett ellentállást, melylyel a vármegye ismét az ősi alkotmány védbástyája, nemzeti létünk számottevő tényezője, de egyúttal a későbbi reform-munkálatok előkészítő iskolája lesz.
Jóllehet a kormány nem nagy súlyt helyezett a vármegyei közéletre, mindazáltal ide is útat talált a titkos feljelentés és a besugás szelleme. Az 1816. szept. 19-én tartott közgyűlésen váratlanul megjelenik Almásy Pál királyi biztos, hogy a bevádolt vármegyei tisztviselők ellen vizsgálatot tartson. Az általános felháborodásra Domokos Lajos tábalbíró kijelenti, hogy ő jelentette fel Rhédey Ferencz főispáni helytartót, mert szerinte, zsarolja a népet. A rendek megvetéssel utasították ki a denuncziánst. (Mill. Tört. IX. k., 79.)
A kormánynak pénzre és katonára volt szüksége, de az országgyűlés egybehívásától irtózott, ezért ismét a vármegyék felé irányította a figyelmét s elsősorban egy megbízható vármegyei tisztikarról igyekezett gondoskodni.
1819-ig felkiáltással választották a tisztviselőket, ekkor azonban egy rendelet az eddigi eljárást hatályon kívül helyezi s behozza a szavazást. Ezzel kezdetét veszi a köznemesség tömeges részvétele és a tömegek befolyása a tisztujításoknál.
A Metternich tanácsára 1821-ben kiadott legfelsőbb rendelet, a hasereg kiegészítését törvénytelenül rendeli el, 1822-ben pedig egy újabb rendelet meghagyja, hogy az adó ezentúl pengőpénzben fizettessék, a mi a legsúlyosabb adóemeléssel volt egyértelmű. Ekkor a vármegyék is felemelték szavukat.
Bihar vármegye az ujonczozás ügyében kiadott rescriptumot végrehajtotta, de az adófizetés módosítása miatt feliratot intézet I. Ferencz királyhoz.
Miután sem az első, sem a második rescriptumra nem engedelmeskedett, királyi biztosok hajtották végre a rendeletet.
A nemzeti nyelv hivatalos használata érdekében már 1829-ben felemelte a vármegye a szavát. Különösen érdekes ez ügyben az 1241. szám alatt Bécs város német nyelvű megkeresésére válaszul hozott végzés, mely a következőleg hangzik:
„Bécs város előljárósága bizonyos 5 frtos hamis banknotta eránt, mely állítólag a váradi sótisztség által tartatott volna le, vizsgálatot kérvén tétetni: A levél visszaküldése mellett magyar nyelven válaszoltatik, hogy mivel az sem külső, sem belső formájára nézve egy magyarországi vármegye méltóságához illetőleg készítve nincsen, de különben is a megye rendei saját tekintélyük sérelme nélkül magokat Bécs városával levelezésbe nem tehetik, az Előljáróság az általa kivánt dolognak végrehajtását a maga utján eszközölje.”
A vármegyék ellenállásán végre megtört az önkény uralma, a király 1825-ben országgyűlést hirdetett Pozsonyba, melyen a vármegye követei közül Sombory Imre, főleg a nemzeti nyelv megvédése és terjesztése tárgyában tartott tanácskozásokban fejtett ki nagy buzgalmat. Az 1825/27. évi országgyűléssel megindult nemzeti törekvések csakhamar élénk mozgalmat keltettek a vármegyében, melynek élére Beőthy Ödön állott, az a férfiu, 556kinek közszereplése Bihar vármegye történetének eme korszakával elválaszthatatlan kapcsolatban áll. 1826-ban táblabíróvá neveztetvén ki, rövid idő alatt vezére lesz a haladóknak és ostora a maradiaknak.
Beőthy Ödön.
Az orsz. képtárból.
1828-ban csupán azért nem választatott alispánná, mert nem volt kijelölve, bár a vármegyei rendek túlnyomó része már ekkor óhajtotta volna az alispáni székben látni; hívei, mintegy kárpótlásul, az 1830. évi országgyűlésre küldték fel követül. – Beőthy megjelenése az országgyűlésen nagy nyereség volt az ellenzékre. Csakhamar feltünt élénk temparamentumával, fényes szónoki képességével, mindjárt az ülésszak elején vármegyéje megbízásából előterjesztést tesz a vallásügyi sérelmek ügyében, mely mintegy bevezetésül szolgált a későbbi vallási vitákhoz.
Az országgyűlés szétoszlása után megindult reform-törekvéseket 1831-ben az ázsiai kolera akasztotta meg. Ez év tavaszán Oroszországban fellépett a sárga halál s az északi vármegyéken át hihetetlen gyorsasággal terjedt a Tisza felé. A járvány felléptekor, június elején, katonai zárvonal rendeltetett az Ér és a Berettyó mentén, hogy a járvány továbbterjedése megakadályoztassék; azonban hasztalan, mert július havában már átlépte az Ér és a Berettyó folyók vonalát.
Debreczenben júl. 24-én lépett fel s szeptember 4-ig 2152-en estek a járvány áldozatául. (Szücs István i. m. III., 859.) Váradon is számosan haltak el e betegségben. A vármegye területén aránylag gyengébb lefolyásu volt a járvány. Szalárdot ez időtájt sokan felkeresték savanyú vizéért, mely hathatós óvszerül bizonyult a ragály ellenében. Még el sem mult teljesen a ragály, midőn a rendek az 1832-ben egybehívott országgyűlésre ismét Beőthy Ödönt s melléje követtársul Ravazdy Istvánt küldötték fel Pozsonyba.
Ez országgyűlésen Beőthy hathatós szószólója lett a protestánsok ügyének. A megyegyűléseken e tárgyban mondott beszédei még Németországban is feltünést keltettek, de ezzel egyúttal magára vonta a katholikus papság neheztelését is, mely csakhamar heves harczra kelt ellene. Az áttérések szabályozása tárgyában megindult vita közepett heves szóharczba keveredik Tagen váradi nagypréposttal, mely vita Tagen visszavonulásával végződött, kinek helyébe a káptalan Kricsfalusi Ferenczet választotta meg. Az úrbér szabályozása felett tartott tárgyalások alkalmával 1834. nov. 10-én és decz. 30-án Beőthy két nagyhatású beszédben fejtette ki álláspontját. Első követtársa, Tisza Lajos, Füzesséry Gábor beregi követtel Debreczenben összekülönbözvén, a követségről lemondott.
Ekkor a vármegye Ravazdy Istvánt küldte fel Pozsonyba, de mivel ő a kormányhoz szított, csakhamar mozgalom indult meg a vármegyében Ravazdy visszahívása iránt.
Noha Ravazdyt maga a főispán pártfogolta, mégis visszahívatott. Ekkor újból heves választási küzdelem szintere lett a vármegye. Tisza hívei Budaházy megyei főügyészt jelölték, a ki a haladópárti Kölcsey Ferencz, azelőtt szatmári követ ellenében, daczára Wesselényi Miklós közbenjárásának, a ki őt visszalépésre akarta rábírni, követté választatott.
