Szapolyai és Ferdinánd.
Szapolyai és Ferdinánd.
Az értekezleten (1526. okt. 14.) megjelent főurak által kitűzött székesfejérvári országgyűlés nov. 10-én Szapolyait királylyá választotta s megkoronázta. Az új király első gondját a megürült egyházi és világi méltóságok betöltése képezte.
Várad püspöki székébe Czibak Imrét ültette. Az új püspök-főispánra súlyos feladatok nehezedtek. Míg Szapolyai pártja az átpártolások következtében folyton apadt, addig hatalmát Fekete Jovan „czár” fellépése is veszélyeztette.
Fekete Jován tulajdonképen Szapolyai pártjához tartozott, sőt úgy Ferdnánd, mint a törökök ellen sikerrel működött, de főleg a ráczokból egybegyűjtött hadai, melyeket egy jövendő szláv birodalom eszméje hozott össze, mindinkább aggasztó mérvben léptek fel. Szapolyai Czibak Imrére bízta Fekete Jován leveretését. Czibak derekasan megfelelt feladatának. A rettegett „fekete embert” 1527. július 22-én Sződön, a Maros mellett megverte s hatalmát teljesen megtörte. Szétvert hadai közül sikerült Radics Bosics rácz vezért megnyerni Szapolyai ügyének. Seregével 1528. elején Váradra jött és innen a királyt a szinai ütközetbe kísérte (márczius 6). Míg Czibak a Fekete Jován elleni hadjárattal volt elfoglalva, addig az időközben királylyá választott Ferdinánd seregei elől Szapolyai Váradra menekült (1527. október 4), a hova vezére, Török Bálint is visszavonult.
János király a kudarcztól lesujtva előbb Erdélybe, majd a tél elején Debreczenbe költözött s innen, segélyt keresendő, Lengyelországba távozott.
A lengyel segélylyel visszatérő János királyt azonban a Ferdinánd-párti hadak 1528. márczius 8-án ismét megverték, mire újból Lengyelországba menekült. János király ez év őszén ismét visszatért hazájába, seregeivel egész Debreczenig nyomúlt előre, hol november 3-án Czibak Imre, Ártándi Pál és Balázs felajánlották szolgálataikat.
A küzdelem azután is változó szerencsével folyt tovább.
Perényi Péter erdélyi alvajda hadaival Gyula alá vonult (1528. október), hogy innen Várad ostromára menjen, de valószinüleg kudarcztól tartott s az ostromot meg sem kísértve, elvonult. Viszont Czibak 1529-ben a Ferdinánd-párti Báthori Andrást verte meg.
János király 1532-ben a báródsági oláhokat megnemesítette s az egész Báródságot hadi lábra állította, miáltal a vármegye a keleti részekből jövő esetleges támadások ellen biztosíttatott.
A Báródság a következő körösvölgyi községekből állott:
Nagy- és Kis-Báród, Cséklye, Nagy-Patak, Korniczel, Beznye, Körös-Topa és Brátka egy része. Lakói túlnyomólag oláhok voltak, a mit Mátyás király 1465-ben a Venter család részére kiadott levélben is kiemel. A Báródság, mint katonai szervezet, 1711-ig állott fenn. 1707-ben Eötvös Miklós hadi főbiztos, 1709–10-ig Horváth György Sólyomkői kapitány parancsnoksága alatt volt, a ki a kuruczvilág végszakában a várat Löwenburgnak feladta. A szatmári béke után a báródságiak közül csak néhány család nemessége ismertetett el.
János király ügyének jobbrafordultával az időközben kormányzóvá lett Gritti Alajos, cselszövények útján igyekezett Ferdinándnak használni. 493Még 1530-ban hatalmába kerítette a két Ártándi testvért s őket 1531. jan. 25-én lefejeztette. Mint erdélyi kormányzó, Czibak Imrére vetette ki hálóját és őt 1534. augusztus 11-én éjjel Felmérnél orvul meggyilkoltatta.
E hírre néhány hét alatt mintegy 40,000 ember gyűlt egybe Gritti uralmának megtörésére, a ki Dóczyval együtt elvette méltó büntetését. Czibak halálával Utyeszenich Fráter György ült a váradi püspöki székbe. Mint János király rendíthetetlen híve, épp akkor lépett előtérbe, midőn fejedelmének ügye a legrosszabbul állott. Két évtizedre terjedő főispánsága alatt Várad az események központja s János király országának fővárosa lett, ki ettől kezdve gyakran időzött Váradon, a hol 1536-ban országgyűlést is tartott.
Utyeszenich Fráter György.
Az orsz. képtárból.
A törökök mindegyre terjedő hatalma nagy aggodalommal töltötte el az ellenkirályokat.
Ferdinánd főleg a külpolitika nyomása alatt is a békére hajlott. A békeközvetítés nehéz szerepét Wese János lundeni érsekre bízták. A lundeni érsek 1536. június havában érkezett Váradra, a hol János király ünnepélyesen fogadta. Az egész nyáron át folyt sikertelen tárgyalások után azonban elhagyta Váradot, de Fráter György közbenhárására a következő évben újból felvették a tárgyalások megszakított fonalát. 1537. deczember havában János lundeni érsek ismét megjelent Váradon (Verancsics munkái, VI. k. 59. l.), míg végre János király 1538. február 24-én aláírta a váradi békét. Ismeretes, hogy a váradi béke az ország egységét létesítette volna, ha komolyan megtartják.
