János Zsigmond és Izabella királyné.
János Zsigmond és Izabella királyné.
János király nősülése, majd 1540. július 18-án bekövetkezett halála, egészen új irányt adott az eseményeknek. Fráter György, János király kívánságára, a koronát nem adta ki Ferdinándnak, hanem fiát, János Zsigmondot királylyá kiáltatta ki, Ferdinánd ellenében pedig a török oltalmát vette igénybe. A török a pártfogás fejében azután az ország fővárosát kérte jutalmul, mi által az ország Buda elestével három részre szakadt. A Körös- és a Maros-parti vármegyék nemessége külön szövetséget alkotott s bár Izabella uralma alá tartozott, mégis Erdélylyel való kapcsolatát csupán Fráter György személyének köszönhette.
Fráter György ekkor maga is Ferdinánd felé hajlott. A tiszántúli vármegyék nemessége 1542. augusztus 16-án Fráter György elnöklete alatt részleges országgyűlést tartott, melyen Ferdinánd iránti hódolatának tolmácsolása céljából, Somlyay Mihályt követül választotta. Noha a határozat nem hajtatott végre, de az első lépés megtörtént a béke megkötésére.
1543. április 8-án Báthori András Bonaventura, hogy Ferdinánd érdekeit 494előmozdítsa, Debreczenbe részleges országgyűlést hívott össze. Végre ez évi június 29-ére maga Ferdinánd hirdetett országgyűlést s felszólította Fráter Györgyöt, hogy a váradi béke érdekében érvényesítse befolyását. De mert mind a két országgyűlés eredménytelen maradt, Várad püspöke levélben kért felhatalmazást Ferdinándtól, egy részleges országgyűlés tartására s be sem várva a választ, augusztus 1-re összehívta a tiszántúli megyéket Derecskére. A János Zisgmond pártjához tartozó vármegyék közül mintegy 15 képviseltette magát ez országgyűlésen, a hol számos Ferdinánd-párti főúr, mint a Báthoriak, Werner György sárosi főispán, Drágffy Gáspár, Erdőd ura és Serédy Gáspár kassai kapitány is megjelent.
Az egybegyűlt János Zsigmond-párti rendek a török pusztításokat megakadályozandók, főleg a szultánt igyekeztek meggyőzni hűségükről, míg Ferdinánd megnyugtatására Drágffy Gáspár küldetett Bécsbe. Sajnos, a Ferdinánd-párti főurak már ekkor félremagyarázták Fráter György szereplését. Werner Györgynek Ferdinándhoz írt levele hasonlókép a Fráter György elleni bizalmatlanságról és gyülőletről tanúskodik (Zák R. József: Egy adat Derecske történetéhez).
A bizalmatlanság magva már el volt hintve, s ez rövid idő alatt megtermé keserű gyümölcseit. De másfelől Fráter György, látván Ferdinánd tehetetlenségét, szakított eddig követett politikájával. Az 1544. évi tordai országgyűlés őt az ország főbírájának választotta és János Zsigmond felnőttéig a legfőbb hatalmat reá ruházta. Bihar vármegye ekkor a különvált Erdélyhez csatoltatott.
Várad ismét mozgalmas élet színhelye lett. Izabella királyné udvara gyakran megfordult a Fráter Györgytől ujjáalakított palotában. Sőt a vármegye területén is fontos események mentek végbe. Köleséren 1548. Szent- György ünnepe táján Erdély és a kapcsolt részek rendei országgyűlést tartottak, melyen Fráter György is részt vett (Bunyitay: i., m. III. 469), 1550. január havában pedig az akkoriban megerősített Tamáshidán gyűltek egybe a rendek.
A schmalkaldeni háború befejezése után Fráter György újból közeledett Ferdinándhoz. Hogy szándékát megvalósítsa, első sorban Petrovicsot akarta ártalmatlanná tenni. 1551. elején Patócsi Ferenczet, Petrovics hű bajtársát, a ki Kászon basa visszavonulásának hírére, Gyuláról Sarkadra s onnan Kölesér várába menekült, a felkelt földnépe által elfogatta s Váradra vitette. Arra a hírre, hogy Petrovics sereget gyűjt, 1551. febr. 3-án ismét találkozott Diószegen Ferdinánd biztosaival, Báthori Andrással és Teuffel Rézmánnal s velök még az nap megkötötte az egyezséget, melynek következtében Izabella királyné június 26-án Kolozsvárt átadta a szent koronát Ferdinánd biztosainak s végleg távozott az országból.
Ferdinánd tehát visszanyerte Erdélyt és kapcsolt részeit, melyeket Fráter György a törökök elől mentett meg, de a nagy férfiu e szolgálatáért Castaldo orgyilkosainak esett áldozatul, kik Alvinczen deczember 17-én meggyilkolták. E gaztett felett még alig tért napirendre a vármegye, midőn Ferdinánd kormánya Biharban is be akart rendezkedni. Főispánná Varkocs Tamás neveztetett ki (1552 elején), egyúttal rája bizatott a püspökség jövedelmeinek kezelése. Az 1552. február 22-ére összehívott országgyűlés törvénybe iktatta Erdély és a nyolcz vármegyének Magyarországgal való egyesűlését. Az országgyűlés által, a védelem czéljaira minden jobbágytelek után megszavazott 3 frt adó kivetése czéljából, 1552-ben adóösszeírás eszközöltetett, melyre alább még visszatérünk.
Varkocs Tamást a főispáni székben az 1553. május 10-én váradi püspökké kinevezett Zaberdjei Mátyás váltotta fel. Ferdinánd uralmának mindazonáltal meg voltak számlálva napjai. Már az 1553-ban Nagy-Kereki várában egybegyűlt urak, mint Ártándy Kelemen, a két Bethlen Gábor és György, Nadányi Gyárfás, Horváth, a tiszai részek nemességével Izabella és János Zsigmond visszahívása felől tanácskoztak. (Szilágyi Sándor: Erdélyi orsz. eml., I., 452). E végből Bethlen Györgyöt és Majsai Lászlót Izabellához küldték, sőt Toygum budai basához is fordultak, kinél Nadányi Gyárfás volt a közvetítő. Az egybegyűltek főczélja tulajdonépen az általuk kifogásolt Zaberdjei Mátyás püspök Váradra való bevonulásának megakadályozása 495volt. (Karácsonyi i. m. I., 131). Ez ugyan nem sikerült, mert a püspök a királyi seregek oltalma alatt akadálytalanul bevonult Váradra.
János Zsigmond.
Az orsz. képtárból.
Ezalatt Petrovics Péter temesi főispán, János Zsigmond pártjának feje is megérkezett Munkácsra (június 20), hogy a Tisza felé vonuljon. E hírre Ártándy Kelemen is kimozdult Kereki várából s Petrovics elé akart vonulni. De a váradi püspök Báthori György vezérlete alatt 400 lovasból és 200 gyalogosból álló csapatot küldött Ártándy feltartóztatására. Ártándy, kinek csupán 300 lovasa volt, e túlerő elől visszavonult, de a királyi csapatok rendetlen támadását felhasználva, ötven válogatott vitézzel visszafordulván, a támadókat szétverte és 4 zászlót zsákmányolt tőlük. E siker következtében akadálytalanul siethetett Petrovics elé, a ki július 30-án már Debreczenben táborozott s augusztus 3-án Ladányról szólította fel a püspököt a váradi vár feladására. Petrovics első sikereinek hírére Ártándy Kelemen, Bethlen Gábor és a Massayak is csatlakoztak seregéhez. Zaberdjei tudván, hogy a Tahy Ferencz vezérlete alatt álló királyi sereg nem sokáig késhet, a vár feladását megtagadta; Petrovics pedig nem érezte magát elég erősnek, hogy a várat ostrom alá vegye s a budai pasa segédcsapataira várt. De Tahy megelőzte a törököt, szeptember közepén már Váradra érkezett, míg Petrovics a török segédhadak megérkezte után szeptember 20-ika táján Váradtól mintegy két mérföldnyire tábort ütött. E hírre Tahy 8000 főnyi hadával ellenök ment, de Petrovics előle Kerekibe vonult vissza. A közbejött két napi esőzés a királyi sereg előnyomulását megakadályozta, így, mire Tahy szeptember 28-án Kerekibe ért, a felkelők egész Nádudvarig vonultak vissza. Tahy ekkor ostrom alá fogta a várat, mely csakhamar kaput nyitott. A várban időző urak, mint Ártándy, Bethlen Gábor, Nadányi Gyárfás és Gergely meghódoltak, példájukat követték a többiek is, így Csáky Pál, Adorján vár ura, Báthori István. A fiatal Toldy Miklós várát, Fekete-Bátort pedig rövid ostrom után bevették, s Porkoláb Dénes várnagyot Zaberdjei püspök még a helyszinén lefejeztette, az ifju Toldy Miklós pedig Váradon hóhérbárd alá hurczoltatott. (Istvánffy Historia : XIX.). – Tahy és Zaberdjei tehát látszólag rendet csináltak, eloltották egyidőre a felkelés lángját, de a parázs a hamu alatt lappangott és csak alkalomra várt, hogy ismét lángot vessen. Az urak csak kényszerűségből hódoltak meg, a katonaság és a tisztek megbízhatatlanok voltak. 1554-ben a török is beleszólt a küzdelembe.
A szolnoki bég szeptember közepén elpusztította Derecskét, mire viszonzásul Zaberdjei meg a Szolnokkal szomszédos Kengyel rácz várost bevette s az elfogottakért a derecskeieket kicserélte. 1556. augusztus 12-én Zaberdjei püspök váratlanul elhalálozott. Vele Feredinánd uralmának legerősebb oszlopa dőlt ki. A mint haláláról a király értesült, Forgách Ferenczet tette váradi püspökké, ennek bátyját, a hős Forgách Simont pedig bihari főispánná nevezte ki (augusztus 26-án).
Rödern Menyhért.
A bécsi Heldenbuchból.
496E sietségre valóban szükség is volt, mert időközben az elégületlenek visszahívták Izabellát és János Zsigmondot, kinek érdekében Varkocs Tamás, előbb Ferdinánd híve és bihari főispán, fejtett ki élénk tevékenységet. A vármegye déli részén lakó nemesek kecskeméti Patócsi Boldizsár vezérlete alatt sorban elfoglalták Pankotát, Dézna várát, Boros-Jenőt, majd Kászin lippai beglerbéghez fordultak segélyért. (Karácsonyi i. m. I., 138).
A káptalan és a Ferencz-rendüek értékesebb műkincseiket a Báthoriak ecsedi várába szállították, majd a vár megerősítéséhez fogtak. Varkocs Tamás október 22-én ostrom alá fogta a váradi várat, serege folyton növekedett, a gyulai várból is 95 lovas szökött hozzá. (Karácsonyi i. m. I., 140). E közben a Kolozsvárt november 24-én megnyílt országgyűlés kimondta, hogy a kik Izabella részére a hűségesküt nem tették le, Varkocs Tamás előtt tegyék le, a kik pedig deczember 6-tól egy hó alatt ezt elmulasztanák, azoknak javait a fiskus foglalja le. (Szilágyi: Erd. orszgy. eml., II., 80. l.).
A nemesség tömegesen tódult a hűségeskü letételére. A vármegyei nagyobb birtokosok, mint Patócsi Boldizsár, Ábrahámffy Imre, Radák László, Massay László, jelentékeny szerepet játszottak a kolozsvári országgyűlésen. Bethlen Gábor, Mándy Kelemen, Henczhidai Horváth János, Varjasy János, Zsákai András kezdettől fogva János Zsigmond pártján voltak.
Az ostrom alá fogott váradiak minden reményöket Forgách Simonba helyezték, kinek sikerült a körülzárolás harmadik havában a várba bejutni. A várbeliek egész télen át sikerrel állottak ellen, de a tavasz kezdetével minden élelem elfogyott, a várból kibocsátott futárok sem hoztak segítséget. Így azután 9 havi ostrom után Forgách 1557. június 13-án szabad elvonulás feltétele alatt feladta a várat. (Verancsics munkái: II. kötet, Krónika.) Várad bukása után a városi küldöttség Tordára ment Izabellának hódolni és csak néhány vár állott még Ferdinánd híveinek birtokában. A vármegye azonban még néhány éven át is a király birtokában levőnek tekintetett, és midán Hadad várát Balassa Menyhért 1561-ben elfoglalta, az urak közül Csáky Pál és Telegdy Miklós nyiltan Ferdinándhoz pártoltak, sőt Miksa 1563. évi koronázásán Bihar is képviselve volt. Bajon várát csak 1566-ban tudta János Zsigmond elfoglalni (Bunyitay i. m., III., 492., Verancsics munkái II. k. 102. l.)
Várad püspöke, Forgách Ferencz sohsem látta a püspöki palotát, hol Izabella királynő vett lakást. (Keresztury : Descriptio etc. II., 234.)
Az erdélyi országgyűlés Bihart is bekebelezte. 1560. márczius 10–15-én biztosokat küldött ki Zsáka, Bethlen-Őssi, Sarkad, Szalonta és Fekete-Tót megvizsgálására, nehogy török kézbe kerüljenek. Gyula elestével (1566) a vármegye déli és nyugati részeit a török hódoltság határolta. Csupán a zsákai várkastély jutott 1566. május 25-én Miksa vezérei: Schwendi Lázár, Kerecsényi László és Zay Ferencz kezébe, de ezektől szeptemberben János Zsigmond visszafoglalta. (Neoreg. act. 785, 2). A János Zsigmond-párti békésvármegyei birtokosok, mint a Nadányiak, a körös-tarcsai Veér, a Glésán, Bereczkfy, Ábránfy család és Varjasy Boldizsár Biharban találtak menedéket.
János Zsigmond a protestáns felekezetek egyesítését tűzvén ki czélul, 1569-ben Váradon a kálvinisták és az unitáriusok között hitvitát rendezett, mely azonban eredményre nem vezetett.
