Tiszavidéki vasút.
Tiszavidéki vasút.
1856. szeptember 28-án szerezte meg gróf Andrássy György a tiszavidéki vasút építésére és üzemben tartására az engedélyt. A szolnok-debreczeni s püspökladány–nagyváradi vonalon eddig a cs. kir. államvasutak igazgatósága által közerő igénybevételével foganatosított földmunkát 1856. november havában felülvizsgálták és a felülvizsgáló-bizottság e vonalakat egyúttal a tiszavidéki vasút-társaságnak adta át.
Az 1857. év január havában a cs. kir. kereskedelmi miniszterium a nagyváradi cs. kir. helytartóságot értesítette az építés alatt álló vonalaknak társulati tulajdonba való átadásáról s ezzel Bihar vármegyében az első Bach-korszakbeli államvasúti építkezés véget ért, – mert pénzügyi zavarok kényszerítették akkor az osztrák kormányt, hogy az államvasútakat magánkézbe bocsássa.
272A tiszavidéki vasút az átvett püspökladány–nagyváradi vonalszakaszt 1858 április 24-én nyitotta meg; 1860-ig befejezték e vonalon a kisajátítási ügyeket, útátadásokat és elhatárolásokat; ugyanez évben a cs. k. belügyi és igazságügyi miniszteriumnak megadták a vasúti alkalmazottaknak a fegyverhordási engedélyt és ez alapon a nagyváradi cs. kir. helytartóság a tiszavidéki vasút-társulattal egyetértőleg megállapította a fegyverek nemét és mennyiségét, melyet a vasút-társaság minden egyes alkalmazottjának kiadhatott. – E megállapítás szerint minden vonalőr, váltóőr, vagy állomási felvigyázó legalább egy kardot s egy pisztolyt vett át, melyet szolgálat közben viselni tartozott. Ez a rendszabály érdekesen jellemzi az akkori közbiztonsági állapotokat.
A tiszavidéki vasút összes vonalai még az engedély-okiratban kikötött 30 évi beválthatási határidő letelte előtt, Péchy Tamás közlekedésügyi miniszter idejében, az 1880. évi 18-ik törvényczikkben foglalt szerződés alapján, a magyar állam tulajdonába mentek át. – Megváltási ára kilométerenként 95,000 forint volt.
Sziklabevágás a dobrest-vidaréti vasút mentén.
Munkácsi L. felvétele.
