A dobsinai coalitio.
A dobsinai coalitio.
III. Károly 1734 okt. 20-án kelt resolutioja az egész kerület számára csak egy szuperintendenst engedélyezett, úgy hogy Antoni Sámuel halála után Szirmay Tamás, a tiszáninneni és tiszántúli kerület felügyelője ennek az 1734-iki rendeletnek akart eleget tenni, de az 1741 jan. 26-iki kerületi gyűlés Eperjesen eredményre nem vezetett, mert a sz. kir. városok maguknak akartak külön szuperintendenst s csak azután bocsátkoztak a püspökválasztásba, miután a kerülettel barátságosan megegyeztek arra nézve, hogy a szuperintendens a sz. k. városi német, majd ismét a kerületbeli magyar vagy tót papok közül választandó. Így aztán 1741 febr. 16-án Girálton Ambrózy György, csetneki lelkész lett szuperintendens. Ambrózy legfőbb érdeme, hogy a szab. kir. városi gyülekezeteket a kerülettel az eddiginél szorosabb kapcsolatba hozta, a mit a Dobsinán aláirott egyezménynyel (innen a „dobsinai coalitio”) 1743 május 1-én véglegesített, s miután 1744-ben még a bányakerületi szuperintendenshez csatlakozott kis-honti esperességet is a tiszai kerületnek visszaszerezte, nagyjában a mai tiszakerületi püspökség alakját teremtette meg, a melyhez Ruffinyi János szuperintendenssége alatt még a szepességi (13 városi stb.) esperességek is csatlakoztak 1783-ban.
A míg a gömöri contubernium önálló szuperintendencziát alkotott, vagy legalább a mult iránti tiszteletből a gömöri főesperesek lettek szuperintendensekké, elképzelhető, hogy különös gondot fordítottak a szuperintendensek a gömöri egyházakra; de a dobsinai coalitio halomra döntötte ezt az ú. n. előjogot. Pedig nagy szükségük volt az egyházaknak támaszra.
A rozsnyóiaknak templomaiktól és lelkészeiktől való megfosztását követte 1715-ben Csetnek, Ratkó és Kövi és így járt Dobsina is. Az 1714/15:30. t.-cz. ugyan elhatározta, hogy az 1681. és 1687-iki czikkeket eddig kijelentett igaz értelmükben „még” fentartja, de a protestánsok üldözése azért tovább folyt. Ezek a szomorú idők folytatódtak a XVIII. század második felében is 417a gömöri evang. esperességben. A lelkészek hivataluk teljesítésében arra a néhány anyaegyházra voltak szorítva, a melyek – bár szűk korlátok közt – meghagyattak.
