A gömöri szuperintendenczia.
A gömöri szuperintendenczia.
Az esperesség mindamellett folytatta a tisztítás művét; de miután meggyőződött, hogy a purifikáczió lassú előrehaladásának az oka a hitczikkelyek határozatlanságában és a papi hivatal és esperesség jogkörének pontatlan körülírásában rejlik, odahatott, hogy 1603-ban az esperesség kiküldte hét lelkészét, hogy szabályzatot dolgozzon ki, a mely a hívek jogait és kötelességeit körülírja. Ennek a feladatnak 1604 január havában Restéren meg is felelt a bizottság. (L. Péczeli-féle jegyzőkönyv 4–18. l. a gömöri esperesség csetneki levéltárában.) Jeles elaboratumát az esperesség elfogadta és megtartását szigorúan megkövetelte úgy a világiaktól, mint az egyháziaktól. Thurzó György nádor pedig 1610 július 10-én nádori pecsétjével ellátva, a zsolnai határozatok erejével felruházta. Így lett a gömöri esperesség önálló független kerületté (szuperintendencziává).
416Az ellenreformáczió mozgalmait és a protestánsok üldözését az általános egyháztörténeti rész tárgyalja. A XVII. századbeli viszontagságok nagy tanúlságúl szolgáltak a gömöri egyházaknak. Úgy a hívek, mint lelkészeik belátták, hogy az egyes egyházak ügyeit, hitczikkelyeinek betartatását nem lehet többé a városi tanácsra és főbíróra bízni, mert annak egy része elhagyta protestáns hitét. A lelkészek meg belátták, hogy az egyház erőssége, az ellenséges támadásoktól való megóvása, a hívek közreműködése nélkül csak fiktiv dolog. Szabadabb szellő lengett mindenfelé az egyházakban, a melyeknek kormányzata most egyrészt a hívek kezébe került, a kik maguk közül egyet szabadon választottak elnöknek (később „felügyelő” czímen fordul elő), a kivel egyetemben az egyház anyagi és erkölcsi életéről gondoskodtak és a papot bizonyos tekintetben ellenőrizték. Minthogy azonban nehézkes lett volna az összes híveket minden ügyben összehívni, szokásba jött egy szűkebbkörű egyháztanácsnak, presbyteriumnak, választása.
Nagy és hasonló változáson ment által az esperesség is, mert 1704 május 22-én Bodovini (Bodó) András csetneki lelkész szuperintendens elnöklete alatt teljesen független egyházkerületté, szuperintendencziává lett.
A Rákóczy Ferencz védelme alatt 1707-ben Rózsahegyen tartott zsinaton szervezett négy egyházkerület közül a gömörit már mint fennállót ismerték el. Kiterjedt pedig a gömöri, kishonti, tornai, borsodi, hevesi és szolnokmegyei gyülekezetekre és az e megyékben fekvő városokra is. Ugyancsak e zsinat adta meg a szuperintendenseknek az „excellentissimus” czímet, a melyet a róm. kath. egyház püspökei viseltek. Az első gömöri kerületi consistorium állott a szuperintendensből és 8 lelkészből, továbbá Szentiványi Mátyás, Czékus Miklós, Törék Miklós, Krús Péter, Gothard Dávid és Modony János világiakból.
Bodó Andrásnak 1708 márczius 10-én bekövetkezett halála után Sárossy Jánost választották Jolsván 1708 augusztus 14-én szuperintendenssé, a kit a rozsnyói német és magyar egyház 1708 október 3-án meghívott. El is foglalta állomását, de már a következő év elején elhúnyt.
Bodó András halála után Sárossy János kassai lelkészt választották meg szuperintendensnek. 1709 febr. 10-én történt halála után Antoni Sámuel, a nagy tudós és szónok, csetneki lelkészt választották meg, ki 1738 aug. 18-án halt el. Ő volt az utolsó gömöri szuperintendens.
