A premontrei rend.
A premontrei rend.
A premontrei rend, mely II. István király uralkodása alatt (1114–1131) telepedett le Nagyváradon, a XII. század folyamán csakhamar elterjedt hazánkban. A szomszéd Sopron vármegyében birtokos Osli nemzetség 1180 táján Csornán alapított számukra prépostságot, valószínűleg ez indította a Pok-nemzetséget is arra, hogy az ősi nemzetségi birtokok középpontján prépostságot alapítson, mely monostor azután a nemzetség összes tagjainak temetkező helye lett.
Birtokai is mind a Pok-nemzetség ősi javai között terültek el. A móriczhidai prépostság alapító levele szerint, 1251-ben a Tapolcza vizén egy malom harmadát bírta. Pok nembeli Pál fia Péter Gyarmatot adta a monostornak, de e birtokot Sebestyén prépost 1271-ben a nemzetség tagjainak beleegyezésével ötven márka denárért Poki Farkas fiának, Sándornak eladta. (Wenzel III. 265.)
IV. László uralkodása alatt a monostor ismételten támadásoknak volt kitéve. 1274–1288 között Péter veszprémi püspök a monostor egyházi ékszereit és drágaságait elrabolta, de utóbb, 1308 szept. 5-én a Pok-nemzetség tagjai előtt visszaadta. (Hazai Okmt. IV. 116.)
A monostor még a XV. század elején fennállott. 1400-ban Pok részeit bírta. (Csánki D. i. m. III. 556.)
A Pok-nemzetség másik monostora a Szent Jakab tiszteletére emelt móriczhidai prépostság volt. Megyesaljai Móricz, Nyitra vármegye főispánja és rokona Márk, a Rába és a Marczal között a »Bordás« nevű mocsaras térségen 1251 előtt monostort alapítottak, mely az oklevelekben Monasterium de Rába néven szerepel, a kortársak azonban ezt a monostort alapítója, Móricz főispán után nevezték el; utóbb Móricz mester, a nemzetség legkiválóbb sarja e monostorral szemben a Rábán hidat építtetett, ezt az ő nevéről Móriczhidának nevezték el s ez a név idővel az általa alapított monostorra is átragadt.
Az alapítólevél szerint Móricz főispán a monostorhoz a következő jószágokat csatolta: Móriczhidán három ekealját, Pokon két ekealját, Tölgy nevű erdő fele részét, a Rába folyón két malmot, Téth földet Pok mellett, a Rábaközben Boyon (Boyua) birtokot, a Sár folyónál egy halastavat és egy erdőt, Somogy vármegyében Csabához tartozó földeket, Kapi nevű földet, végül Baráti és Sokorói szőlőket és Gyertyán nevű erdőt. (Fejér IV. 2. 85.)
Az adományozott birtokok közül a monostor Téth és Pok részeinek 1400-ban is ura volt. Kapi helységet pedig 1409-ben országbírói ítélettel szerezte vissza a Kapi családtól.
Az árpási hídvámot, a mely eredetileg a bakonybéli apátságé volt, a prépostság a XIV. században birtokába vette; Péter bakonybéli apát panaszára 1352 nov. 26-án vizsgálatot tartatott, melyen beigazolták, hogy az árpási hidat, a móriczhidai prépost áttétette Móriczhidára. (Sörös Pongrácz: A Bakonyb. Apt. Tört. 330.) Ezzel azonban a pörnek nem volt vége, az még 1439-ben is folyt a prépostság és az apátság között a hídvám ügyében.
A XV. század elején a prépostság új adományt nyer Móriczhidai János fia Miklóstól, a ki Móriczhidán azt az utczát, melyen a Győrre menőknek át kell haladniok, 1403-ban János prépostnak adományozta, hogy azt benépesítse és a jövőre Szent-Jakabfalvának nevezze. (Győri Tört. Füzetek IV. 398.)
A móriczhidai prépostnak még több pere is volt. János prépost 1414-ben a győri káptalan ellen perelt, még pedig sikerrel, a móriczhidai tizedek miatt, de ebben az ügyben a káptalan pervesztes lett.
304Albert prépostnak 1439-ben Móriczhidai, másként Megyesaljai Simonnal volt pere az árpási adó miatt, de erre való jogát nem tudta bebizonyítani, ezért keresetétől elállott. (U. o. 403. l.)
1455-ben viszont a bakonybéli apátság kormányzója indított pert Pál prépost ellen, a kit azzal vádolt, hogy a Megyesaljaiakkal és a Héderváriakkal együtt, jobbágyai birtokait lefoglalta.
A panasznak nem sok sikere lehetett, mert 1464-ben Péter prépost ellen megújítja a vádat.
