Széchenyi György.
Széchenyi György.
Dallos Miklós nagynevű utóda, Széchenyi György (szül. 1592-ben, megh. 1695 febr 18-án), a kit egy bíbornok méltán „a bőkezűség és adakozás csodájának” nevezett, nemcsak a jezsuita rendház és a papnevelő-intézet fennállását biztosította, de hosszú főpásztorkodása alatt egyházi és iskolai czélokra oly tetemes áldozatot hozott, hogy a hazai egyháztörténelem nem mutat fel főpapot, a ki őt e tekintetben felülmúlta volna.
Főbb alapítványai közé tartozik a győri jezsuita-kollégium, a nemesi konviktus, melynek czéljaira 33.000 forintot adott, továbbá a győri kórház. Helyreállíttatta a győri püspökség keszői várát, továbbá Rákost, a püspökség nyári tartózkodási helyét, a szombathelyi várat és az egyházat, melyet teljesen újjáépíttetett. Vasváron a Domonkos-rendűeket telepítette le, mely czélra 10.000 forintot áldozott. A török háborúban megsebesült katonák javára 33.700 forintot bocsátott Lipót király rendelkezésére. 1683-ban Nagyszombat városában, mely majdnem egészen elpusztúlt, a Szent Istvánról nevezett papnevelő-intézetet helyreállíttatta.
Midőn Thököly hadainak közeledtére Széchenyi 1683 nyarán Lorchba menekült, Lipót király felszólította, hogy a törökök elleni hadjárat költségeihez járúljon hozzá. De Széchenyi, a ki ekkor anyagilag teljesen kimerűlt, mert már az előző évben is 100.000 forintot adott kölcsön a bécsi udvarnak, július 14-én csak azt a 61.000 forintot tudta felajánlani, melyet menekülése közben Bécsben a Pazmaneumban elhelyezett. Ezzel az ajánlatával azonban megkésett, mert Kollonich be sem várva az uralkodó rendeletét, elkobozta ezt az összeget, melyet a Bécs ostroma alatt felmerült költségek fedezésére fordítottak. Széchenyit mélyen bántotta ez az eljárás és ezért Bécs felmentése után mindegyre sürgette előbbi kölcsöneinek, valamint az elkobzott 61.000 forintnak visszafizetését. Lipót király utóbb földbirtokokat adott kárpótlásúl ez összegekért. (J. Maurer: Cardinal Leopold Graf Kollonitsch 142., 144., 156.) 1668 áprílis 18-án kalocsai érsekké lett, de e mellett a győri püspökséget, melynek adminisztrátorává neveztetett ki, 1685-ig megtartotta, s ez évben a magyar katholikus egyház fejévé, esztergomi érsekké lőn.
316Új méltóságában Buda várának visszavétele után, 1687-ben akadémiát és nemesi konviktust alapított. Főpásztorkodása idejében tett alapítványai összesen meghaladják az ötödfélmillió forintot.
