EGRI BOR.
EGRI BOR.
Ittanak a hősök s egyik így pendíte: „Török vér!”
„Hagy folyjon” mondá hévvel az Egri Dobó.
S folyt az azóta határ nélkül; s a barna pogány vér
S lelke Dobónak forr lángboraidban, Eger!
„Hagy folyjon” mondá hévvel az Egri Dobó.
S folyt az azóta határ nélkül; s a barna pogány vér
S lelke Dobónak forr lángboraidban, Eger!
Megénekelte, de még nem ízlelte. Erre vonatkozik a Rossz bor cz. költeményének harmadik versszaka:
Mondják: Egernél híres bor terem.
Verembe szűrik tán? nem ismerem.
Megénekeltem harczait, borát,
S mind e napig nem ittam áldomást.
Verembe szűrik tán? nem ismerem.
Megénekeltem harczait, borát,
S mind e napig nem ittam áldomást.
E szemrehányó versre csakhamar megérkezett a felelet: egy hordó jó egri bort kapott a költő Joó János pinczéjéből. De Vörösmarty sem maradt adós, megírta az egri bor újabb dicsőitését, a Jó bor cz. költeményét.
Arany János egyik kedves hangú, főkép előadásában művészies balladája, az Egri leány, a ki kedveséért halálos küzdelmet vív a cseh rablókkal.
Petőfi Sándor itt Egerben ízlelte meg a bikavért, s itt írta gyönyörű bordalát, az Egri hangok-at. A költemény megérdemli, hogy kissé bővebben kitérjünk történetére. 1844-ben, csikorgó februáriusi napon, Debreczenből Pestre vándoroltában 361ért a költő Andornakra. Megpillantotta a hótakarta egri hegyeket, azonnal kész határozata:
Hol jó bort érezek, betérek;
Ne térnék hát Egerbe?
Ha ezt a várost elkerülném,
Az Isten is megverne.
Ne térnék hát Egerbe?
Ha ezt a várost elkerülném,
Az Isten is megverne.
Ez megint csak olyan Petőfi-féle kifakadás, mert bizony nemesebb oka volt neki betérni. Pájer Antalt s Tárkányi Bélát óhajtotta látni, kiknek nevét a pesti lapokból jól ismerte. A városba érve, egyenest a papnevelőintézetbe ment tudakozódni a költőpapok után. Pájer ekkor füzesabonyi káplán volt, csak Tárkányit találta meg másnap. Tárkányi örömmel fogadta a költőt s a szemináriumban szobát szerzett neki s a kispapok társaságában harmadfél napot töltött Petőfi a lehető legjobb hangulatban. Valósággal beczézgették a lelkes kispapok. Együtt ebédelt, vacsorázott velük s barátságot kötött valamennyivel. Elutazása előtt Tárkányi a kispapok körében gyűjtött pénzt útiköltségül nyujtotta át a költőnek, de, hogy önérzetét meg ne sértse, mintegy előfizetési díjul megjelenendő kötetére. Míg a kispapok stúdiumon voltak, írta egyik nap az Egri hangok-at, melyben a kedves baráti kört is megörökíti:
Földön hó, felhő az égen,
Hát hiszen csak hadd legyen!
Rajta nincsen mit csodálni?
Télen ez már így megyen.
Én ugyan nem is tudnám, hogy
Tél vagyon,
Ha ki nem pillantanék az
Ablakon.
Hát hiszen csak hadd legyen!
Rajta nincsen mit csodálni?
Télen ez már így megyen.
Én ugyan nem is tudnám, hogy
Tél vagyon,
Ha ki nem pillantanék az
Ablakon.
Itt benn ülök a melegben,
Környékez sok jó barát,
Töltögetve poharamba
Egri bérczek jó borát.
Jó barátok, jó borocska –
Kell-e más?
Kebleinkben a kedv egy-egy
Óriás.
Környékez sok jó barát,
Töltögetve poharamba
Egri bérczek jó borát.
Jó barátok, jó borocska –
Kell-e más?
Kebleinkben a kedv egy-egy
Óriás.
Kedvemnek ha magja volna,
Elvetném a hó felett,
S ha kikelne: rózsaerdő
Koszorúzná a telet.
S hogyha földobnám az égre
Szívemet,
Melegítné a világot
Nap helyett stb.
Elvetném a hó felett,
S ha kikelne: rózsaerdő
Koszorúzná a telet.
S hogyha földobnám az égre
Szívemet,
Melegítné a világot
Nap helyett stb.
Az Eged hegy legendáját, szent Egidius – Egyed – történetét Mindszenty Gedeon öntötte versbe. A Vata-lázadáskor a pogány magyarok megölték a szent remetét, vére termékenyíti máig az Eged tőkéit. Még a színpadon is megszólal az egri név dicsőitése Tóth Kálmán Dobó Katiczá-jában.
Tanítsatok.
Hevesmegyei Tanügy.
Szaklapok.
Alkalmai lapok.
Várm. hiv. lap.
Gyöngyös sajtója.
Hatvan sajtója.
Heves sajtója.
Pásztó sajtója.
Tiszafüred sajtója.
Szinészet.
Nemzeti szinészek.
Magyar társulat.
Balla társulata Egerben.
A játszóhely.
A közönség.
Alkalmi előadások.
1848 után.
Krecsányi Ignácz.
Szinkör Egerben.
Az egri kőszinház.
Megnyitása.
Vendégszereplések.
