A Galleton-vállalat.
A Galleton-vállalat.
A másik szerencsés esete az ellátmány-adásnak az András-táró volt, a melyet 1611-ben Galleton Vilmos bécsi kereskedő vett meg és kiváló kitartással folytatott mindaddig, míg egész vagyonát rá nem költötte; azután pedig kincstári ellátmánynyal dolgozott, míg végre utódai, 1646-ban, elérték a czéljukat, megütötték érczesen a kórházeret, ellátmányukat visszafizették és mívelésük jó eredményével új életet öntöttek az egész selmeczi bányászatba.
160A XVII. század közepén túl már nem igen adtak ellátmányokat és ha mégis adtak, a visszafizetés biztosítására le kellett kötniök az illetőknek nemcsak bányájukat, hanem polgári vagyonukat is. Igy lassanként kiment a divatból ez ellátmány-adás, de a termelt fémek teljes értékének a megfizetése csak újabb időben vált rendszerré.
A régi jó idők eredményeinek örömét megkeserítették a zavaros politikai viszonyok is és a török szomszédsága. Voltak a XVII. század elején is és később is olyan idők, a mikor a munkások és a tisztek hónapokon át nem kaptak fizetést, mert a termelt ezüstöt nem lehetett az ellenséges portyázó csapatok miatt Körmöczbányára szállítani; és voltak idők, a mikor a törökök Bélabányát, Kohlbachot, Stefultót és Siglisberget elfoglalva tartották és a Biber-tárón dolgozó munkásoknak mindennap fegyveresen kellett a munkához megjelenniök. A belső háborúk alatt rendesen megbomlott a munkások között a fegyelem és dolog helyett, zavargással töltötték az időt. Mindezek a körülmények természetszerüleg nagyon megapasztották az olcsó munka eredményét; de gátlólag hatott ezekre az általánosan divott mivelési rendszer is. A dolog természete hozta magával, hogy a bányák mivelése a felszínen kezdődött, az erek kibúvásán, a mívelés lassúsága pedig megengedte, hogy kis terjedelmű bányatelkeken is sokáig foglalatoskodjanak.
Magyar bányászat a XVIII. század második felében.
(Egykorú metszet.)
