Bányamívelés a XVI. és XVII. században.
Bányamívelés a XVI. és XVII. században.
A XVI. század végével, illetve ezen század vége felé, a mikor a kincstár közvetetlenül is kezdett a bányamíveléssel foglalkozni és maga is mívelt bányákat, valamint a XVII. század elején Selmeczbányához kétszáznál több bánya tartozott, a melyek közül a legidősebb és legjelentékenyebb a Biberstollen (Biber-táró) volt; ehhez mind több bányát csatoltak, melyeket a vízhúzás nehézségei miatt egyesek már alig tudtak üzemben tartani, úgy, hogy az hatalmas bányadalommá fejlődött. E főbányatelep jelenleg Felső-Bibertáró bányadalom név alatt ismeretes és a szélaknai m. kir. bányahivatalhoz tartozik.
A XVII. században némi lendületet adott a bányamívelésnek Ferdinánd királynak 1624-ben kiadott rendelete, mely szerint a 15 latos ezüstnek markja, melyet 6 f. 75 fillérért váltottak be, egyelőre, míg a drágaság tart, 8 f. 75 fillérben váltassék be. De lendületet adott a robbantó-por használása is, a melyet 1627-ben alkalmaztak először Felső-Bibertárónál. Később a Kórház-ér dús kőzetének a Gallizon-örökösök tulajdonában levő András-táróval történt szerencsés megütése, a szállítás és a levegő vezetésének könnyítése végett, a Wendschacht és a Nándor-aknák lemélyítését vonta maga után. Az 1670-es években, a Szt.-Háromság-altáróban, a János-éren, nagy bányaáldás köszöntött be, mely nemcsak megtérítette az ezen altáróra fordított három millió forintot, hanem még azontúl is bőséges jövedelmet adott, a mi ismét nagyobb befektetéseket tett lehetővé, nevezetesen a Lipót-akna telepítését 1673. évben.
