Bányamívelés a XVIII. században.
Bányamívelés a XVIII. században.
Sokat szenvedtek azonban a bányamívelők a gyakori betörésektől, különösen 1678-ban és 1679-ben, a mikor Thököly csapatai a városba betörtek és elpusztítván az összes bányászati épületeket, a kincstártól sok ezüstöt és sok pénzt elvittek. Egyre érezhetőbbé lett az esővíz hiánya is, úgy, hogy a már akkor alkalmazásban volt rudas-művek a bányák fakasztott vizeit alig tudták meggyőzni és egyes bányákat a víz már ki is fullasztott. Sok viszontagságot szenvedett a bányamívelés a XVIII. században is, különösen a század elején, a mikor a vízhúzás nehézségei annyira megnövekedtek, hogy már a bányászat abbanhagyására gondoltak, és csak 158Hell Mátyás Kornél gépésztiszt közbenjárásának köszönhető, hogy a bányamívelés, melyre az 1709. és 1710. években pusztított pestis és a gyakori munkászavargások is bénítólag hatottak, véglegesen meg nem szűnt. A bányák víztől való mentesítése végett, újból nekikezdtek az altárók továbbhajtásának; különösen a már megkezdett Ferencz-, Kornberg- és bélabányai-altárók vágásánál fejtettek ki nagy tevékenységet. Ezenkivül több tavat létesítettek, majd pedig több vízemelő-gépet építettek, nevezetesen 1733 és 1736 között az első gőzgépet a József-aknában, 1749- és 1750-ben pedig vízoszlopos szivattyúzó-gépet a Lipót-aknában. Erre az időre esik több aknának a lemélyítése is abból a czélból, hogy az érczes telepek mélyebben fekvő részeit hozzáférhetőkké tegyék. Minthogy pedig ezzel együtt a bányák víztől való mentesítése egyre nagyobb nehézséggel járt és egyre több költséget okozott, nemcsak újabb tónak építésével (Pocsuvadlói-tó 1768.) gondoskodott Felső-Bibertáró a vizetemelő-gépekhez megkivánt esővíz gyarapításáról, hanem századokra terjedőleg akarván a kincstár a selmeczi bányászatot biztosítani, 1789. évi márczius hó 19-én Colloredó kamaragróf a Garam balpartjáról kiindulólag, Zsarnócza és Garamrév községek között megindította a II. József császár altárót, a mely ma is Selmeczbánya világraszóló nevezetessége. E vállalatnak egyik indító oka volt egyszersmind az egyre fokozódó bányaáldás is, a mely lehetővé tette az altáró hajtásával járó nagyobb kiadások elviselését is, mely bányaáldás a század utólsó tizedében az István-érben eszköz9ölt dús érczfeltárások következtében annyira fokozódott, hogy Lipold szerint, Felső-Bibertáró selmeczbányai főpénztárának pénzforgalma, mely 1775-ben alig haladta meg a két milliót, 1800-ban 4 és fél millióra emelkedett. (Martiny.)
