Szarvasmarhatenyésztés.

Full text search

Szarvasmarhatenyésztés.
Hont vármegye legfontosabb állattenyésztési ága a szarvasmarhatenyésztés, mely tekintetben a vármegye előkelő helyet hódított magának az országban. A kis- és nagybirtokosok szarvasmarhái majdnem kivétel nélkül szépek és jól tápláltak. Régebben, harmincz-negyven év előtt nem így volt még, mert akkor vármegyeszerte a legelő tekintetében annyival igénytelenebb juhtenyésztés állott előtérben, mely a magas gyapjúárak mellett jó jövedelmet is biztosított. A szarvasmarhánál főképpen a magyar fajú tehén és ennek rosz keresztezései adták az állományt, melynek tejelési képessége és testnagysága egyaránt másodrendű volt. A tenyésztés rendszeres vezetésével akkor még nem is törődtek a vármegyében. A múlt század hetvenes évei végén mindez megváltozott, a mikor a gazdák megértették, hogy a tervszerűtlen tenyésztés nem hajt hasznot. Kénytelenek voltak belátni azt is, hogy a magyar fajú szarvasmarha, igénytelenségénél fogva, talán a régebbi viszonyok között megfelelhetett a követelményeknek, a modern gazdaságban azonban nagyobb tejelőképességű, gyorsabb növésű és hízlalásra alkalmasabb állatokra van szükség. Igy fordúlt azután a vármegye tenyésztőinek figyelme a nyugati szarvasmarha felé.
A vármegye szarvasmarhatenyésztésében igen fontos fordulópontot jelez az 1882. év, a midőn az újonnan alakúlt vármegyei gazdasági egyesület, már fennállása első idejében, erélylyel és lelkesedéssel karolta fel a szarvasmarhatenyésztést. Messze megelőzve az ország többi vármegyéit, azt tűzte ki czéljául a gazdasági egyesület, hogy a vármegye szarvasmarhaállományát a svájczi tájfajta behozatalával megnemesíti. A kivitel módját olyképpen szervezte az egyesület, hogy azoknak a tagoknak, a kik az egyesület útján szerzik be bikaszükségletüket, a vételárból 20%-ot enged és a vételár lefizetését részletekben is megengedi. Gróf Chorinsky Igó, Nagy Sándor és Bolgár János voltak azok a férfiak, a kik a vármegye gazdaközönségét ez irányú fáradozásaikkal örökös hálára kötelezték. A lelkes vármegyei gazdasági egyesület törekvése mind a vármegye törvényhatósági bizottsága, mind pedig a földmívelésügyi miniszter támogatásában részesült és így a siker is bizonyos volt. A birtokosok és a községek egyaránt siettek élni a gazdasági egyesület támogatásával és a kínált kezdvezménynyel. A mozgalom első hónapjaiban 39 bikát osztottak ki. Az egyesület azonban ezután sem hagyta el a szarvasmahatenyésztés különös gondozását és az apaállatok vételének állandó közvetítése mellett, marhakiállítások és díjazások rendezésével is fokozta a tenyésztési kedvet. E törekvések gyökeres változást eredményeztek Hont vármegye marhaállományában. A magyar fajú szarvasmarha lényegesen háttérbe szorúlt; ma az egész állománynak alig egy harmadát teszi és főképpen csak igásökörként fordúl elő. Magyar fajú tenyészet pedig a vármegye területén általában nincsen; 145e helyett a berni és siementhali szarvasmarhatenyészetet űzik, a felső vidéken pedig a pinzgaui van előtérben. A szép vörös-tarka marha tetszik kiváltképpen a gazdának, míg a siementhali fajnak sárgás változata alig mondható népszerűnek. Kuhlandi és kevés borzderes marha is van a vármegyében, de csak nagyobb birtokosoknál. A vármegye szarvasmarhatenyésztésének fejlettségét és gondozottságát leginkább az mutatja, hogy a piros-tarka marhának czéltudatos neveléséből különleges tájfaj alakult ki, melyet ipolyvölgyi tájfajtának neveznek. Oláh Dezső állattenyésztési felügyelő ezen ipolyvölgyi tájfajtát így határozza meg: »Ipolyvölgyi tájfajtába sorolhatók azon állatok, melyek a berni és siementhali keresztezésből származnak, színük rendesen piros-tarka és pedig inkább a sötét-piros felé hajló, a fej fehér és helyes arányú, nagy, barátságos szemekkel; a tehenek szarvai kis csákók, a bikáé lapított és oldaltálló csutak alakúak, a szutyak hamvas-fehér, a tehén nyaka lebbenyes, a test hosszú, öblös, a mar és hát széles, a kötés többnyire helyes, a tar egyenes, elvétve tornyos, a lábak zömök, erősek, a széles test alatt egymástól távol állanak. A szarv és köröm halványsárga. Gyors fejlődésű állatok s úgy tejelési, mint igavonásra és hízlalási czélokra igen alkalmasak.«
A vármegye szarvasmarhaállománya 35.144 darab, melyből már 25,000 körülbelül nyugati fajta, míg magyar fajta csak mintegy 10,000 darab van. Számszerűleg is elég szép a fejlődés, a mennyiben húsz év előtt a vármegye körülbelül csak 31,560 darabot számlált. Egyébként újabban a Hont vármegyei szarvasmarhatenyésztés bizonyos aggályos tünetet is mutat, a mennyiben az ipolyvölgyi kitünő tájfajta keresletének erős megnövekedése a vármegye tenyészanyagát csökkenéssel fenyegeti, a mit minden eszközzel meg kell akadályozni.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi