Bogya.
Bogya.
Bogya, csallóközi magyar kisközség, az ú. n. Zsemlékes tó mellett. Körjegyzőségi székhely. Házainak száma 137, lakosaié, a kik kevés kivétellel ref. vallásúak, 654. Posta van a faluban, távírója és vasúti állomása pedig Bogya-Gellér. Nemes- és Várbogya községek egyesítéséből keletkezett. 1268-ban 51találjuk első okleveles említését, és ekkor már vára is szerepel. Ugyanaz az oklevél már említi, a mai Zsemlyékes tavat, Semlekus néven. 1387-ben a komáromi vár tartozékaként van említve és ilyenül szerepel még 1592-ben is. II. Lajos idejében Literáti, alias Bogyai Kócz János fiait: Domonkost, Imrét és Bálintot iktatják itt némely részekbe. 1654-ben Vásárhelyi Mihály és Halasy István Nemes-Bogyán királyi adományt nyernek, négy évvel később pedig Szente Bálint nádori adományt kap ide. 1668-ban a Vas családbeliek osztozkodnak rajta. 1755-ben Baros Ádám is birtokosaként van említve. Később azután gróf Zichy István és Kürthy Antal, a Csepy, Pázmány, Fitos, Király, Antal, Csóka, Császár, Füssy, Szücs és Bereczk családok voltak a közbirtokosai, azután gróf Waldstein János, majd herczeg Sabran és most herczeg Sabranné, szül. Kálnoky grófnő örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községet több ízben sújtották árvízek, 1895-ben pedig majdnem egészen leégett. Ide tartozik Zsemlékes puszta és a bogyai rét, a hol eddig 44 ház és 1897-ben kápolna épült.
