Várispánok.
Várispánok.
Az egykori várszerkezet élén állott ispánokról nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. A legrégibb eddig ismert okleveles adatok a tatárjárás előtti korszakból csak mintegy öt ispán (comes) nevét őrizték meg számunkra. A legelső, a ki egy 1214-ben kelt oklevélben előfordul, a Csák nembeli Miklós, a Kisfaludy család őse. Őt követi Orbász, a kiről 1216-ban kelt oklevél emlékezik meg. (Pauler Gyula i. m., I. 279.) Mórt, a ki 1218-ban a komáromi várjobbágyokat az esztergomi káptalan előtt képviselte, Pesty Frigyes szintén várispánnak tartja (Pesty i. m. 293.), valószínűbb azonban, hogy ez oklevélben udvarbírákról volt szó. 1230-ban Moys nádor állott a komáromi várszerkezet élén, a ki megelőzőleg Biharban működött. 1236-ban Sándor viselte a várispánsági tisztséget. (Fejér, IV. 1., 67.) A tatárjárás után, a vármegye megalakulásával a várispánból fejlődött főispáni tisztség mindegyre nagyobb jelentőségre emelkedik. A vármegyei főispánok előkelő nemzetségek sarjai közül kerültek ki, s gyakran más vármegyéket is kormányoztak, sőt országos méltóságokat töltöttek be. Detrik fia, Péter, a Balassák őse, a ki 1243-ban állott a vármegye élén, egyszersmind honti főispán is volt, a Huntpázmán nembeli Achilles fiát, Tamás bánt 1277-ben egyúttal pozsonyi és nyitrai főispánnak is mondják, a Széch nembeli Komáromi Pál (1298–1301.) mosoni, soproni, pozsonyi és győri főispán is volt.
408Az Anjouk korában még többször van országos nevű férfi a vármegye élén.
