Bányászat.
Bányászat.
A gazdag salgótarjáni kőszénbányák révén keletkeznek Salgótarjánban és Losonczon az ország leghíresebb és legnagyobb gyártelepei, melyek nemcsak a hazai, de a világpiacz részére is termelnek. Salgótarján 1857-ben még jelentéktelen falu, 940 lakossal, ma 13.552 lakosa van, sok rakodó-, akna- és tárnatelepekkel. Boldogulását a kőszénnek köszönheti, melynek nyomaira már a múlt századokban bukkantak, de kellőképen felhasználni nem tudtak. Brellich János és társa wieni czég alapította eredetileg a hatvanas években a Szent István kőszénbánya-részvénytársaságot, s ez nyert engedélyt egy Salgótarjántól Budapestig terjedő lóvasút építésére, melyet azonban később rendes, szabályszerű gőzmozdony használatára tettek alkalmassá; de ez nem boldogult és csak akkor lendűlt fel, mikor azt a magyar kormány átvette és egész Ruttkáig kiépíttette. A salgótarjáni vasút legelőször 1867 május havában nyílt meg, azután 7,200.000 forintért a magyar állam tulajdonába ment át. Az eddigi tulajdonos ettől kezdve a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. czímet vette fel s székhelyét Budapestre tette át.
Vármegyénkben a szénbányászat abban az arányban fokozódott, a mint iparunk és vasúthálózatunk erősödött. Ma már e téren nagy a fejlődés, melyet a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. és az Éjszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat r. t. (székhely Budapest) szénbányái: Salgótarján, Zagyvaróna, Etés, Kisterenye, Vecseklő, Kazár, Vizslás, Pálfalva, Mátranovák, Karancs és Baglyasalja telepeken, 7500 munkással tevékenyen fejlesztenek. A kiaknázott szén minősége kitünő, a kőszéntermelés mennyisége pedig állandó emelkedést 214mutat. Újabb keletű a »Rapp-Romhányi Kőszénbánya Társulat« Losoncz székhelylyel, mely barnaszenet termel.
