Jellem.
Jellem.
Ezek javarészt hosszúkás arczú, szürkés savószemű, vöröses szőke hajú, csontos, szikár alakok, telve mélységes alázattal, de sokszor annál nagyobb ravaszsággal és alattomossággal. Türelmük páratlan, fát lehet vágni a hátukon, de ha egyszer összefognak és megindúlnak, akkor keresztülgázolnak még a csendőrszuronyon is. Sorsuk szörnyen mostoha, táplálkozásuk végtelenül gyenge s ők is a szegény ember csodabalzsamából: a pálinkából szívják az erőt, melyre ugyancsak szükségük van, mert a nyár elején Délvidékre mennek aratni, hogy télen át megélhessenek. Munkásabbak is, mint a palócz, de nem oly kitartók. Szellemviláguk a legprimitivebb, ellenben kézügyesség és házi ipar terén felülmúlják a palóczokat, a mennyiben ruházatuk és bútoraik majdnem minden egyes darabját, a furulyától kezdve a nyoszolyáig, odahaza készítik.
