Tótok.
Tótok.
A vármegye 64.287 főből álló tótságát egy Balassagyarmat–Losonczon áthaladó ferde és Mikszáthfalván át rajzolt vízszintes vonal határolja. Ezen a összefüggő területen ma körülbelül 50.000 tót lakik s hozzájuk számítva még a füleki járásban és a megye déli részén szétszórt 10.000-ret, számuk mintegy 60.000-re tehető. Ez az összeg nem, felel meg ugyan az 1900-i népszámlálás 26.9 százaléknyi fentebbi eredményének, de tekintetbe véve azt a rohamos átalakulást, a melyen az utóbbi években keresztülmentek, az 1900-i népszámlálás óta még 169négyezernél is több tótot írhatunk az örvendetes magyarosodás javára, sőt ha meg lehetne velük értetni, hogy az evangélikus vallás éppen úgy megférhetne a magyar nyelvvel, mint a hogyan most össze van nőve a tóttal, akkor Nógrád rövidesen bekerülne a színmagyar vármegyék közé.
Sajnos, ez még a jövő álma, annyit azonban máris elértünk, hogy a szíjas bocskorok nyomába egyre több kopogós csizma lép s az ifjabb generáczió ajkán egyre erősebben cseng a magyar nóta, így tehát a megyének hajdani egyformán konzervativ tótságát a magyarosodás választóvizével ma már két csoportra oszthatjuk: őstótokra és magyarosokra. Azok fönt laknak éjszakon, ezek pedig lefelé az ipolymenti nyelvhatár közelében s különösen a déli magyarság közé ékelt félszigeteken, katholikus vallású magyarok szomszédságában, vagy velük együtt. Ezek nemsokára teljesen megmagyarosodnak.
Az őstótok és a magyarosak között legszembetűnőbb külömbség a viselet, de ez még nem feltétlenül biztos ismertető-jel, mert nagyon sok magyarruhás pödrött bajúszú tót akad, különösen a városok és gyártelepek közelében vagy az Amerikából hazakerűlt úgynevezett kulturtótok között, a kik magyarosodás szempontjából sokkal tartózkodóbbak, sőt veszedelmesebbek, mint a lazok pásztora, a ki kőházban lakik ugyan, de egyébként teljesen nomád életet él a katonaviselt fiatalabb generácziót kivéve, alig mozdúlt ki valaha hegyei közül; a hol egész életét tehenei és juhai társaságában morzsolja le.
