1848. előtt.
1848. előtt.
Szakolcza város, mint azt már tudjuk, „szabad királyi” czímét és rangját Nagy Lajos királytól kapta 1372-ben, tehát az országnak legrégibb szab. kir. városai közé számítható. Ugyancsak Nagy Lajos királyunk rendelte el a városnak kőfallal való megerősítését; polgárainak ő adományozta a harminczad és vámmentességet az egész ország területére; a csütörtöki hetivásárokra járó kereskedőket a vámok fizetésétől szintén fölmentette és a városnak ő adott általában szabadalmakat, amelyeket 1382-ben ujólag megerősített. Zsigmond király, Nagy Lajos intézkedéseire való hívatkozással, évenkint Szent-Mihály napján, országos vásárok tartására adott engedélyt 1390-ben s a városnak addig nyert kiváltságait 1422-ben, majd ismét 1425-ben, 1434-ben, királyi leveleivel ujólag megerősítette.*
Gróf Teleki J. „Hunyadiak kora Magyarországon” és „Geogr.-historisches und Produkten-Lexicon von Ungarn.” Pozsony 1786. (Weber és Korabinszky János Mátyás kiadása.)
A városi levéltár 1641-ben tűzvész áldozata lett. Az akkori főjegyző csak igen csekély részét volt képes megmenteni, ő maga azonban, munkája közben, a füsttől megfulladt.
A városi közigazgatást száz választott képviselő, (centum vires), kiknek elnöke az úgynevezett „tribunus plebis” volt és 12 tanácsnokból álló bizottság (tanács) intézte, melynek minden egyes tagja vetó-joggal volt felruházva. A tanácsnokok sorából választották minden évben (Szent-György napján) a főbírót, illetőleg polgármestert és kapitányt; a többi hivatalviselő és tanácsnok élethossziglan választatott.
