A VÁRMEGYE ŐSKORA. Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye régészeti emlékei az őskortól a honfoglalásig. Irta Márton Lajos dr., a Nemzet…
166A VÁRMEGYE ŐSKORA.
Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye régészeti emlékei az őskortól a honfoglalásig.
Irta Márton Lajos dr., a Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre
Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye régészeti emlékei az őskortól a honfoglalásig.
Irta Márton Lajos dr., a Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre
Az emberi élet legrégibb emlékei a vármegye területén az újabb kőkorral kezdődnek; de lehet, hogy a ki néhány év múlva fog őskori emlékeinkkel foglalkozni, egy új lapot illeszthet e sorok elébe, a mely régebbi időkről fog szólani. A miskolczi leletek után nem lehet kétség az iránt, hogy a magyar Felvidék barlangjaiban már a régibb kőkorban ott élt az ember. A vármegye nyugati határának szomszédságából, Tatabányáról az a hír kelt szárnyra, hogy az emberi élet e régibb szakának emlékei ott is napfényre kerültek. Mi a főváros közelében emelkedő hegyek barlangjaiból remélhetünk ilyen leleteket. Ezekre a barlangokra már 1881-ben felhívta a figyelmet Lóczy Lajos* s közülök néhányat egyenesen mint olyant jelöl meg, mely fekvésével és alkotásával alkalmas volt emberi lakhelyül. A barlangok lakott voltáról tanúskodik az a kultúr-réteg is, a mely jelenlegi talajukat alkotja. Egyikük, az ú. n. Arankabarlang, még Budapest határában fekszik. A Szép Juhásznétól nem messze, a Hárshegy oldalában. Két kisebb odú van az Ördögárok szurdokában, a Remete Boldogasszonyról elnevezett búcsújáróhely közelében. Mindezeknél jelentékenyebbnek látszik a csobánkai Csontbarlang, már kiterjedésénél fogva is, de főleg azért, mert talaja egész – mintegy 160 méternyi – kiterjedésében kultúrréteg. E kultúrréteg főleg újabbkori tárgyakat tartalmazott, a melyek arról tanuskodnak, hogy a környék lakossága veszély idején egészen a Kr. u. XVI. századig ebben a barlangban keresett magának rejtekhelyet. Sajnos, a barlangból eddig előkerült leleteken nem látni nyomát a régibb kőkori ember kezemunkájának, csupán hatalmas kortársának, a barlangi medvének csontjai figyelmeztetnek arra a lehetőségre, hogy a kultúrrétegnek egész kiterjedésében való átkutatása e kor jellemző kőeszközeit is napvilágra hozhatja. A pestvármegyei barlangi leletek között eddig legrégiebbek azok az újabb kőkori cseréptöredékek, a melyeket Lóczy gyűjtött az Ördögárokmenti odúkban.*
Az orsz. régészeti és embertani társulat 1881. évi április hó 26-án tartott ülésén. Őskori lakást gyanít Vásárhelyi Géza a jászfalusi pusztán a N.-somlyóhegy ormán levő Bojnyik-lyukban.
Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban. Budapest Régiségei. VIII. köt. 88. 1. Ez a legkisebb szórványos leletre kiterjeszkedő gondos munka, a főváros közvetlen környékén kívül a vármegye egész dunántúli részével s a Cserhát dombos vidékével is foglalkozik, miért is még többször hivatkozom reá.
Neolith-kor.
Rézkorszak.
Bronzkorszak.
La Tčne-kor.
Római kor.
Germán-kor.
Szarmata és avar emlékek.
Honfoglaláskori emlékek.
