Germán-kor.

Full text search

Germán-kor.
A késő La Tčne-Típusból kifejlett germán kardforma széles pengéjét s markolatába való hosszú keskeny tüskéjét vélem azon felismerni. Egy kard a hozározsdásosodott hüvelyrész miatt érdekes, a melyen a szíjra akasztásra szolgáló kampó is fönnmaradt. A széles pengéjű kések római formákra emlékeztetnek, egy felfűzött csontlapokból összeállított, bronzveretékes nyelű, hajlott pengéjű vaskés pedig kétségtelenül római készítmény. A keramikában is látszik a római technika hatása, főleg kétféle anyagot különböztetünk meg, a dunántúli barbárok hagyatékának jól ismert, a hatvani és boldogi késő La-Tčne termékektől némileg eltérő szürke anyagot, mely a római formák után indul, az edények felülete fényesre van sikálva s könnyedén benyomott vonaldíszítményei még fényesebben kisikált voltukkal válnak el a környező felülettől. A másik anyag a terra sigillata többé-kevésbé sikerült helyi utánzata, valószínűleg nem itt készült, bár figurális ábrázolatai nem épen a legsikerültebbek, a nagy terrasigillata tál, melyen egy körülfutó sávon ugró oroszlánok sorát látjuk, a tárgyon a készítő bélyegét is megleljük FSVPVP (Pupus f(ecit)). Egy másik vékonyfalú, prov. római készítménynek látszó, öblös kis szürke edényt, a rajta levő és még megfejtésre váró írásjegyekből álló felírat tesz érdekessé. Ezeken kívül már csak kisebb leletekről van tudomásunk, melyek talán ehhez a csoporthoz fűződnek; egy újszászi sírleletről, a melyben aláhajtott lábú fibula kíséretében, 165 darab négylapúhasáb-alakú üveggyöngy, hosszúkás négylapú és gömbölyded borostyángyöngy (65 darab) és 81 darab kerek, lapos borostyángyöngy volt. (R. N. 32/1901). Továbbá néhány magassarkú számszeríj-fibulát Törtelről, a velük előkerült tárgyak közül csak a karpereczet és a díszítményes bronzlapot sorozhatjuk ide, míg az állatfejes számszeríj-fibula talán még kora La-Tčne. Leltek antik tárgyakat az alpári Zalán vára nevű telepen és Pusztaforrón. Feltételesen idesorozhatjuk a Dabason, illetőleg Gyón határán lelt és Halász Zoltántól (42/1882) a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott korongon készült agyagedényeket; a dunavecsei aranynyakéket a Nemzeti Muzeumban, mely csavart huzalból készűlt s végei kapocsalakra vannak hajlítva, a vele együtt lelt fehér tükörfémből készült korong révén; a dunavecseihez hasonló tassi bronz és vegyesfém tükröket és tükör fogantyúkat; a Kúnszentmiklóson lelt ezüst fibulákat s a Peszér pusztán lelt üveggyöngyöket és cseréptöredékeket (10/1851). Érsekcsanádon és Császártöltésen is fordultak elő idetartozónak látszó sírleletek, melyeket nem ismerek. Kiskőrösön antik arany fülbevalók kerültek felszínre (R. N. 52/1894). Kalocsáról és Ráczkevéről is őriz a Nemzeti Múzeum idesorozható leleteket. Szándékosan utoljára hagytam e felsorolásban az újhartyáni sírleletet, mert ez már a korszak határán állónak látszik s talán már inkább azokhoz az emlékekhez fűződik, melyek a most ismertetett csoportot követik, t. i. a germán faj emlékeihez. A községi homokbánya területén egy most lehordás alatt álló nagy buczkából kerültek 192elő a leletek, melyek éjszaknyugat-délkeleti irányú vázat kísértek, mellette jobbról, kezeügyében feküdt a kard, feje mellett a pajzsdudor s ugyancsak jobbról valamivel távolabb lócsontok között a zabla. A találó munkások előadása oly egybehangzó és értelmes volt, hogy nem lehet kétséget támaszatni a tárgyak helyzete felől; az agyagedények, sajnos, kevéssé érdekelték őket, mert helyzetükről tájékoztatni nem tudtak. A nagyobbik edényt alakján kívül a felületét borító máz is érdekessé teszi. Kétségtelenül a germán faj emlékei közé sorozhatunk egy amattól korra valószínűleg csak igen kevéssé eltérő sírleletet, a vármegye dunántúli részéből: Pilisvörösvárról (144/1907). A készlet ebben a sírban is ugyanaz, mint az előzőé, de még egy germán típusú lándzsa és csat járul hozzájuk; de míg az újhartyáni pajzsdudor analógiák nélkül áll, emez, nyomottabb alakjával, nagyfejű aklaszögeivel, középső gombjával, a germán emlékek mellé sorakozik, valamint a töredékesen fennmaradt kard, gula-alakú markolatgombja révén és az alúl öblösödő, profilált peremű edényke is. A vörösvári paizsdudorhoz hasonló paizsdudor van a N. Múzeumban Tökölről is. (R. N. 76/1876. 49.).
Mindössze három helyen maradt még emlék a vármegyében ebből a csoportból, de e számszerinti szegénységért bőven kárpótol kápráztató pompájával a pusztabakodi sírok tartalma. 1859-ben bukkantak az ottani érseki majorban végzett építkezés alkalmából azokra a vázakra, a melyeket az akkori kalocsai érsek, Kunst József által a Nemzeti Múzeum régiségosztályának ajándékozott ékszerek kísérnek; mindössze két sír tartalmával van dolgunk, de a germán ízlés és germán formák számos jellemző képviselőjére találunk közöttük. Így a hatalmas ezüst-fibula félkorong alakú fejének kerületén arányosan elosztott három bimbóval, a kengyel kiágazását körülfogó, gömböcsös díszű keretekbe foglalt, domború almandin csöppeivel; a tömören öntött kis fibula, a germán ízlésre oly jellemző fafaragásszerű technikát szemlélteti; s a rekeszes ötvösség is képviselve van itt a gyűrűkkel – mind a három példány feje más változat – és egy súlyos csattal. Jellemző a fülbevaló, a sarkain letompított koczka idomát mutató csüngőjével, a melynek csupán a váza maradt meg, mert az almandinlapok kihullottak belőle. Rendkívül tetszetősek a díszes nyakékek: egyikök a sodrott aranyláncz, a róla lefüggő háromszögalakú ékkő-rekeszekkel könnyedségénél fogva, a másik a gömbalakra csiszolt almandinok sötét, meleg színével hat. A legsajátságosabb tárgy kétségtelenül az arany karperecz. Már a szerkezete is meglepő és leleményes, mert szétnyitható, kis tengelylyel egybekapcsolt két részből áll, a melyek egy almandinos fejű csavarral záródnak; de érdekes figurális díszítése miatt is. Az állatfejekben végződő karperecz régi forma s előzményei egész a hallstatti korig nyúlnak vissza. A germán ízlés szívesen alkalmazza ezt a formát, mint a hogy fibulák, csatok lemezének széleit is rendszerint fantasztikus állat- vagy madárfejekkel, karmokkal díszíti. Ilyeneket látunk a kecskeméti germán sírleletben levő két fibulán és egy gátéri sírban, későbbi kor emlékeivel együtt lelt fibulán is. A bakodi karpereczen meglepő a gránátok ügyes alkalmazása. A leletet kísérő agyagedények arról tanúskodnak, hogy a már a késő La-Tčne-ízlésben is föllépő, begyűrt oldalú edények, még a germánok előtt is kedvelt formát alkottak. A germán emlékhez számítandó még egy gátéri sírban lelt fibula, egy kecskeméti sírlelet, egy félegyházi sírlelet tárgyai, ú. m.: egy díszes ezüst fibula, nagy csat, stilizált emberfejjel, tükör és fésű, továbbá egy szikrai (Alpár) sírlelet, a melyben ugyancsak fibula, csat, tükör volt, ezeken kívül azonban több gyöngy és lándzsa is; végül egy rekeszes granátokkal díszített arany cicada-fibula Csömörről.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi