Áporka.
Áporka.
Áporka, a soroksári Duna-ág mellett fekvő magyar nagyközség, 188 házzal és 1210, nagyobbára református vallású lakossal. Postája és vasúti állomása helyben van. E községet a XIII. században említik már az oklevelek. A református egyház már 1626–29-ben fennállott. A török hódoltság alatt a község elpusztult. Az 1690. évi összeírásban sem a lakott, sem az elpusztult helységek között nem fordul elő. 1697-ben említve vannak a lakosai, de 1703–1711. között ismét elpusztult. Csak a XVIII. század közepén települt újra. Ekkori lakosai mind nemesek voltak. Ez időből való a község pecsétje is, mely egy lóháton ülő magyar vitézt ábrázol, kivont karddal s eme körirattal: „Nemes Áporka helység 1761.” A községházán ma is őrzik a régi telepítési iratokat 1602-től kezdődőleg. 1775-ben a Duna árja a régi községet – egyetlen ház kivételével – elsodorta. Ekkor a község más helyre volt kénytelen települni. A református templom 1784-ben épült. A XIX. század elején Wattay Pál volt a helység földesura. Jelenleg Kégl Sándor doktornak, Jánosnak és Teréznek van itt nagyobb birtokuk. A községben egy újabb úrilak van, melyet Egresi Galambos Sámuel épített s mely jelenleg örököseié. A községhez tartozik Pusztaszentkirály, melynek 1848-ig szintén a Wattay család volt a földesura. A község dűlőnevei között találjuk a Putri, Újföld, és Bánomhegy elnevezéseket. A Putri-dűlő az árvíz emlékét tartja fenn, mikor a házaikból kiöntözött lakosok itt putrikban laktak, a másik kettőnek szintén valami jelentősége látszik lenni.
