Katonaság garázdálkodásai.
Katonaság garázdálkodásai.
Az ország letörésének egyik eszköze a katonaság volt. Nemcsak azért, mert a késedelmes adókat katonai végrehajtás útján szedték be, de kivált a telelések, átvonulások alkalmával szükséges hadiélelmezés és a miatt a sok rablás miatt, a melyet a német zsoldosok elkövettek.
Egy egykorú vers, mely akkor ajkról-ajkra szállott, elégikus hangon panaszolja:
Mind télen, mind nyáron sok föl s alá járó,
Szakadatlan tőled az idegen szálló;
Nem kímél semmit is: tékozló, zabáló,
Nemkülönben mint egy rabló és kóborló.
Szakadatlan tőled az idegen szálló;
Nem kímél semmit is: tékozló, zabáló,
Nemkülönben mint egy rabló és kóborló.
Ha egy kicsiny korig mezőre kiszáll is,
Minden haszon nélkül hiában hever is,
Mindenkinek alfelén mintha kelne kelis,
Ugy siet quartélyba faluba éjjel is.
Minden haszon nélkül hiában hever is,
Mindenkinek alfelén mintha kelne kelis,
Ugy siet quartélyba faluba éjjel is.
Ottan, ha van miből, gazda csak hízlallyad,
Egy helyből másikba sétálni hordozzad,
Fuvarral, forsponttal marhádat kínozzad,
És hami féltőd van, gond hogy oltalmazzad.
Egy helyből másikba sétálni hordozzad,
Fuvarral, forsponttal marhádat kínozzad,
És hami féltőd van, gond hogy oltalmazzad.
II. Rákóczi Ferencz híres Vallomásaiban borzalmas képet fest azokról a garázdaságokról, melyeket a katonaság elkövetett. „A császári katonák magaviselete, írja, hasonló volt a pogányok zsarnokságához a pénz kizsarolásában, mit azután még gonosztettekkel is tetéztek. A fizetni nem tudók feleségeivel visszaéltek, arra kényszerítve a férjeket, hogy adósságuk fejében engedjék őket át. Másokat halálra vertek még akkor is, ha nem volt egyéb bűnük, minthogy nyomoruságos helyzetükről panaszló szavakat hallattak… A panaszok felületes megvizsgálásánál egy német vallomása többet ért, több magyar tanúénál. A katonaságnak ezen összeesküvésében a nép ellen, a közkatonát a tiszt, a tisztet a 355tábornok pártolta. Ez által az egész törvényes kormány felforgattatott, mert a megyék fő- és alispánjai s más hivatalnokok tisztségüket nem teljesíthették s kik hivatalaikban buzgóbbak valának, azokat lázadóknak kiáltottak ki.”
A katonai vezetőség gondolkodásmódjába erősen bevilágít Rabutinnak, az erdélyi hadak főparancsnokának egyik 1697-iki levele: „Szánakozás fogja el lelkemet, akár a hadak, akár a szegény nép nyomorúságát tekintem. Ezeknek nincs a miből kielégíthetnék amazokat, azok azt kérik, engedném meg, hogy magok hajthassák be szükségleteiket. Én ezt kénytelen vagyok megengedni azoknak, kik valóban nagy szükséget szenvednek, inkább áldozván fel a népet, mint a hadsereget.”
A vármegye levéltárában fenmaradt az 1690-iki és 1691-ik évi katonai élelmezés kivetési lajstorma. Az 1690 nov. 29-én Budán tartott vármegyei közgyűlés a Kecskeméten és Nagykőrösön levő katonaság eltartására, a portával bíró községekre adóportánként 100 komáromi mérő gabonát és 3 darab vágómarhát vetett ki. Ebből Básty László járására esett 1942 mérő búza és 58 vágómarha. A második járásra (Vácz), melynek Deák Pál volt a főbírája, 668 mérő gabona és 21 darab vágómarha; Lendvay György járására (Ráczkevi) 573 mérő gabona, 15 1/2 vágómarha; a halasi járásra 812 mérő gabona 26 vágó; a kúnságra 201 mérő gabona és 6 darab vágómarha; vagyis összesen 4196 mérő gabona és 126 1/2 darab vágómarha. 1691-ben 308 ember és 154 ló eltartására, az ember adagját havonként 6 1/2, a ló-adagot 6 frt.-jával számítva, két hónapra 20.482 frtot, vagyis portánként 500 frtot kellett kivetni.
Ez azonban csak a hivatalos kivetés útján előteremtendő terhet jelentette, és ez volt a terhek kisebb része. Ehhez járultak azután a hosszú fuvarok, a száraz porcziók, a tényleges élelmezés és a tiszteknek és vezéreknek kijáró diskrecziók. Igy például Mercy tábornok 1685 október 16-án serege részére haladéktalanul és minden vármegyei hatóság mellőzésével, 200.000 kenyeret követel. Három nappal később már azt írja a városnak, hogy mivel ezen részek megmaradása és védelme végett, a vezénylete alatt álló hadsereggel egész télen át itt fog megállapodni, ő felségének hű szolgálata és legmagasabb parancsa szerint, a sereg élelmezését az itteni helységek kötelesek ellátni, a bírák és a községek küldöttjei haladéktalanul siessenek hozzá, hogy parancsait vehessék. És e parancsokat, a melyeket „egyezkedés” útján létrejött „önkénytes megajánlás”-nak kereszteltettek el, a legkérlelhetetlenebb módon hajtották végre s a teherviselés legszélső határait is felülmúlták. Igy például Kecskemét, Mercy tábornok november 8-iki rendelvénye szerint téve számadást, a téli hat hónapra köteles volt adni: 186,000 font kenyeret, vagy 1491 kassai köböl búzát, köblét négy vékával számítva, a mi tehát 5964 véka. 186,000 font húst, vagy 930 darab legalább kétmázsás vágómarhát; 23,256 véka zabot; 900,000 font vagyis 1860 öt-öt mázsával terhelt szekér szénát; 186,000 itcze bort. Ez utóbbit a város 14,880 német forinttal válthatta meg. És ezenkívül a városnak kellett Mercy konyhájára szállítania egy hordó bort, egy hordó eczetet, tojást, zöldséget, répát, salátát, halat stb. November 20-án a tábornok a vármegye községeitől 2000 darab palánkfát (3 öl magas emberderéknyi gerendát) követel. „Ezzel penigh úgy késedelmeskedgyetek, hogy ha 6, 7 vagy nyolczad nap alatt az megh írt kétezer karófa itt nem lészen, Felséges Urunknak erős és számos vitézit tűzzel-vassal rajtatok küldjük, magatokat mint nyilvánvaló ellenséget fegyverre hányatunk, lakóhelyeiteket felégettyük, elpusztittattyuk, az kiket elevenen foghatunk közületek, karóban vonattyuk, vagy felakasztattyuk.”
Mivel a Pest vármegyére kivetett hadi élelmezési költség behajtására sok idő kellett volna, Mercy tábornok egyszerűen megparancsolta Kecskemét és Kőrös városoknak, hogy a vármegye helyett a 14,850 frtot nyolcz nap alatt fizessék le, mert különben „Ördögnek adgya magát ő Nagysága, – írja Darvas főszolgabíró, – valamint hogy most Gyöngyöst elraboltatta, úgy elraboltattya Kecskemétet is. A város csak az 1685. és 1688-iki években; a Hornyiktól közölt részletes kimutatás szerint, 194,666 frt 24 denárt fizetett hadélelmezés czímén.
Növelte a vármegye községeinek terheit az úgynevezett tábori hosszú fuvar, a melyben sokszor szekér, igavonó állat is elveszett. Igy Eger kapitulálása után a kiköltöző törököt Nagyváradra a vármegye volt köteles fuvarral ellátni. 1691-ben Nagyvárad ostrománál a vármegyéből igen sok szekeret rendeltek le, melyek jóformán mind odavesztek; mikor a vár kapitulált és a törököt 356Titelre szállították, csupán a kecskeméti fuvarosoknak 118 ökre hullott el. 1693-ban Heisler Donát tábori főbiztos a vármegyéből 1000 ökröt és megfelelő számú szekeret rendelt ki tábori szolgálatra. A következő évben ismét 1000 ökröt, 500 szekeret és 600 embert kívánt a vármegyétől. Tegnap, írja a vármegye alispánja, Méltóságos Generális Commissarius Heisler úr eő Nagysága itt volt, de itt csak Vecsernyéig késett, mingyárt Postán az Táborra alá ment, én eleget könyörögék eö Ngnak az ezer ökrök elengedése és kevesebb számú adása végett, de csak egyet sem engede el, hanem annak csak meg kell lenni, én bizony nem tudom, ha mind ily sulyossan bánnak velünk és kíméletlenül, soha meg nem állhattyuk, hanem el kell pusztulni nyomorult Vármegyénknek.” Az alispán hathatósabb eszközökhöz is folyamodott. Két héttel utóbb (1694 augusztus 22) azt írja a városoknak, hogy ,;Heisler Uram eő Nga számára 24 fiatal borjas teheneket, kik negyedfűvek legyenek minnyájan és egy szép bikát szerezzen körikben Kegyelmetek…Talán az quártélyosokbul tekéntet és az ezer ökörből is visszabocsátás lesz érette.”
A diskrécziók adása nagyon divatban volt s nem csekély összeggel növelte a vármegye terheit. Az 1693–95-iki vármegyei számadások e tekintetben sok érdekes adatot tartalmaznak. Igy megtudjuk, hogy 1693 nov. 1-től 1694 okt. 31-ig, fizetett a vármegye diskréczió fejében Fischer és Beck János uraknak 300 frtot; Masler Jánosnak a Rabutin ezred kapitányának 50 frtot; Schweidler Antal hadbiztos úrnak 70 font szalonna árában 14 frtot; Heiszler Donát legfőbb biztos ő excellencziájának 640 frt 50 dénárt, és ismét különféle ajándékokra és diskrécziókra 306 frt 8 denárt. E mellett a hadibiztosságnak beszolgáltatott 18,100 frtot. 1694 nov. 1-től 1695 okt. 31-éig pedig fizetett diskrécziókban Schweidler Jakab hadibiztosnak 150 frtot; gróf Unfeldnek, a Rabutin ezred ezredesének pedig 300 frtot.
Volt még egy módja a katonai fizetéseknek: a száraz porczió, vagy vak porczio. A katonai egyének számára, a természetben való kiszolgáltatás helyett készpénzben, vagy mint a magyar ember ma is mondja „száraz pénzben” fizetendő élelmezési illetmény. Az átkelő hadcsapatoknak tulajdonképpen fizetniök kellett volna, vagy legalább a kiszolgáltatott élelemről nyugtát adniok. Az élelmezési tisztek sokhelyütt nem vettek igénybe élelmezést, hanem azt készpénzben vették fel és nyugtát adtak az utalványozott helyeknek az élelem természetben való átvételéről. Azzal indokolták eljárásukat, hogy a hadipénztár nem adott kellő pénzt s a nyugtákat fogja majd beváltani. Ezt is száraz porcziónak nevezték. Az előbbi száraz porcziók czimén járó összegeket a hadbiztosság mindig beszedte, ellenben a bemutatott nyugtákat nem mindig honorálta, mert a mint páter Anasztáz, ki egy ilyen vitás nyugta ügyében a főkommissariusnál közbenjárt, írja: „némely officialisok, kik az Quietantiát atták, fölvették az fizetést azon Hadaknak táplálására, azonban látván a jó gazdálkodást, az pénzt magoknak tartván, egy quietantiával kinyomták az szegénység szemét.”
