A Duna-Tisza-köz védelme.
A Duna-Tisza-köz védelme.
Rákóczi értesülvén, hogy Pest vármegye csatlakozását kivált a rácz bektörések késleltetik, Deák Ferencz és Illosvai Imre vezénylete alatt nagyobb haderőt küldött azzal a kimondott czélzattal, hogy Szolnoknak is védelmére legyenek, meg a bácskai ráczokat is hódolatra kényszerítsék, vagy – ha máskép nem megy – rablásaikért megbüntessék. A két kurucz ezredes január 4-én megtámadta a Csepel-szigetet és abból Eugén herczeg méneseit és gulyáit egy lábig elhajtotta. A csepeli merénylet megbosszulására Budáról és Dunavecséről – hol Kreutz vezérőrnagy állott – erős csapatokat küldtek a Duna–Tisza közébe, melyek közül 1704 január 13-án Üllő és Ócsa között, Pakonyon, Szabó Máté kuruci kapitány „öt zászlóallya ráczot összve tört” a mint a kőrösi krónika írja. Deák és Illosvai pedig Kreutz és Monasterli hadát megtámadván – január 15–20 között – véres csatában megverték; Kreutzot magát 200-ad magával elfogták és a fejedelemhez Miskolczra küldték. E győzelem után reátörtek a bácskai ráczokra, s helységeiket tűzzel-vassal elpusztították. Februárban Deák Ferencz hadnagyai a dunapataji sánczban vonultak meg. Innen figyelték a ráczok mozdulatait s innen értesítették a Duna-Tisza közét, hogy a ráczok nagyban készülnek ellenök, siessenek tehát hadat állítani. De Kecskemét és a többi város ekkor már, úgy látszik, csak panaszkodni tudott, cselekedni nem. A dunapataji tábort nem erősítették meg s a ráczok lassan-lassan belopództak a Duna–Tisza közére. 1704 márczius 5-én elpusztították Izsákot, úgy hogy az odavaló tanács levele szerint „csak úgy” maradtak meg „mint a megszedett szőllő és a nyári takarodás után a tarló.”
A pestmegyei urak a gácsi várban gyülekeztek össze. Velök voltak a nógrádiak is. Ott volt: Vay Adám, Török András nógrádi alispán, Ráday Pál főjegyző, Ráday Gáspár volt pesti alispán és ipja Kajaly Pál, Gyürky Ádám, Darvas Ferencz, Bulyovszky Dániel és mások. Forma szerint ellenállottak ugyan, de csakhamar megadták a várat és felesküdtek a fejedelem hűségére.
