Története.

Full text search

Története.
A vármegye szőlőmívelése és bortermelése nagyobb múltra tekinthet vissza, mint maga a vármegye. Kétségtelen, hogy már a bort kedvelő rómaiak alatt voltak itt szőlőtelepek és a kereszt felvétele után a korábbi szőlőmívelés általában fellendült, a mennyiben magának az egyháznak – különösen szerzetes rendjei utján – kiváló gondja volt a szőlőmívelés terjesztése.
A XI-ik században már nemcsak a vármegye dunajobbparti hegyoldalain, valamint a duna-balparti felső dombvidékén, hanem az Alföldön, a Duna–Tisza közén, a homokterületeken is voltak szőlők. (V. ö. Hornyik János, Kecskemét város története.) Buda vidékén a szőlőmívelés úgyszólván virágzott, a budavidéki vörös borok az Árpádházi királyok idejében már híresek voltak s később az Anjouk és Mátyás király idejében még nagyobb hírre tettek szert. De kitünők voltak a fehér borok is, a melyekről Bertrand de la Broquiére, a burgundi herczeg főlovászmestere, 1432-ben, Budán átutaztában kóstolva, dicsérően emlékszik meg. (V. ö. Herczeg M., Magyarország szőlő- és bortermelésének tört.)
Bél Mátyás írja, (Notitia Hungariae novae historico-geographica) hogy Mátyás király Francziaországból, Champagneból és Bourgoundból hozatott szőlővesszőket s azokat a budavidéki hegyeken ültette el. Úgy látszik, hogy a vörös bor termelése a mai buda-sashegyi borvidéken azóta nyert nagyobb tért. Bár azelőtt is jó híre volt a budavidéki vörös bornak, de Mátyás idejében annyira emelkedett, hogy azt akkor a magyar borok között legjobbnak tartott szirmiai borokkal állították egy sorba. (Bél Mátyás.)
Savoyai Jenő, a zentai hős, a ráczkevei birtok uraként 1739-ben Badenből, Breisgauból svábokat telepít a mai Budafok területére, a kik az erdőket kiirtva, majdnem az egész határt szőlővel ültetik be s csak a szőlőmívelésre alkalmatlan, mély fekvésű partmenti területeket hagyják meg legelőnek.
A XVII. század vége felé telepednek meg a szerbek is a dunamelléki falvakban, (Szentendrén stb.) s miután a települők nagy része oly vidékről származott, a hol szőlőtermeléssel foglalkoztak, az itteni, szőlőmívelésre alkalmas hegy 96oldalokat is csakhamar beültették s jelentékeny bortermésükkel nemcsak a belföldi, dunamenti városokat, Komáromot, Győrt, Pozsonyt, keresik fel, hanem Bécsig s azon túl is eljutnak s élénk kereskedelmet űznek. A szentendrei vörös bor annyira ismert és kedvelt lett, hogy alig volt említésre méltó hely Ausztriában, Orosz- és Lengyelországban, a hol azt nem fogyasztották volna. (V. ö. Schams Ferencz: Ungarns Weinbau.)
Szentendre, Buda, Budafok (akkor Promontorium) és Tétény voltak a leghiresebb vörös bortermő-helyek s ott még a múlt század első felében is, a termelés háromnegyedrésze vörös bor volt, s csak azután hanyatlott a vörös bortermelés, a hogy a felemelt vámok következtében a kivitel és kereslet csökkent. A vármegye többi részén a fehér bor termelése volt túlsúlyban. Schams (1832) különösen kiemeli a vecsési, szadai és csömöri borokat s egyébként azt mondja, hogy a borok minősége annál gyengébb, minél távolabb esik a termelőhely a Dunától.
A múlt század elején némi hanyatlás állott be a vármegye hegyi szőlőmívelésében, egyrészt a kivitel csökkenése miatt, másrészt pedig azért, mert a síkvidéki és homoki szőlők telepítése is megindult. Schams szerint a múlt század harminczas éveiben e vármegyében körülbelül ugyanannyi sík vidéki és homoki bor termett, mint hegyi s azok a hegyi borokat a helyi fogyasztásból kiszorították.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi