Rátót nemzetség.
Rátót nemzetség.
A Rátót-nemzetség, mely a tatárjárás előtt már Gömör vármegyében volt birtokos, a XIII. század második felében tűnik fel Pozsony vármegye területén. 1238-ban, midőn a Rátót-nemzetség tagjai ősi birtokaikon osztoznak, Leusták fiai, Roland kir. lovászmester s nádor és Dezső gömöri és borsodi főispán, István fiai, Domonkos, a későbbi tárnokmester s nádor és László, a későbbi főétekfogó-mester, valamint Olivér fiai, Reynold és Miklós, a Selpe nevű birtokot nyerik több más birtokkal egyetemben. (Wenzel, XII. 382.) 675Az említettek közül Roland nádortól a Feledi és a Serkei családok származtak, míg Dezső a Jolsvaiak és a Lorántffyak, Domonkos a Pásztóiak és a Tari család őse. E családok azonban a Tisza s a Sajó mellékén vertek gyökeret; helyökbe a XIV. században Domonkos testvérétől, Vecse Miklóstól (1330) származott Putnokiak tünnek fel Pozsony vármegye területén, mely családból Putnoki László fia János 1385-ben Altal birtokosa. (Fejér, X. 3. 52.)
A XIII. század második felében mindegyre bomladozó várszerkezet mellett szinte észrevétlenül fejlődik a vármegyei köznemesi osztály, a nemesített királyi várjobbágyok és a háborúkban érdemeket szerzett vitézek utódaiból. A XIV. században a Csallóközben már tekintélyes középbirtokososztályt találunk, mely a vármegye oltalma alatt mindegyre nagyobb befolyásra tett szert, úgy hogy a Hunyadiak korában e köznemesi családok hathatós támaszul szolgáltak a nemzeti kormányoknak, a hovatovább elhatalmasodó főurak ellen.
Összegezve a rendelkezésünkre álló okleveles adatokat, a XIV. században a következő családokat találjuk a vármegye területén:
