Várkastélyok.
Várkastélyok.
A XVIII. század első felében, különösen főuraink sorából, számosan emeltek várkastélyokat, melyek lassanként az alakuló félben levő uradalmak középpontjaivá lettek. Ily castellumok voltak: Nagy-Lévárdon (gr. Kollonich), Szent-Jánoson (gróf Keglevich), Galántán, Vizkeleten, Kossuton, Cseklészen (mind a három gróf Esterházy birtokában), Gányon (Farkas), Nebojszán, egykor Balogh-kastély, a XVIII. században a Viczay-Héderváriaké; Magyar-Bélen építette gróf Csáky Imre bibornok († 1733), Vedrődön (gr. Zichy), Czifferen (Semsey, Schosberg és Makripodáry birtokában), Báron, Bősön (mindkettő báró Amadé birtoka), Sülyön (Maholányi báró).
A XVIII. században alakul az éberhardi uradalom, mely előbb gróf Draskovich, azután báró Maholányi kezében volt, a következő részekből: Kis-Paka, Torcs, Szemet, Misérd, stb., továbbá a szeredi, a királyfalvai, 682nyárasdi, nagyszarvai részekből, Kis-Szarva, Cselesztő, Kiliti helységekből, mely a gróf Illésházy család ősi birtoka volt, továbbá a szeredi, a gróf Esterházy földesurasága alatt álló jobbágyközségekből. Nagyobb birtokosok voltak a XVIII. században báró Szlavniczai Sándor (Felső-Korompa), br. Luzsénszky (Nádas), Kerekes (Nagy-Födémes), Jeszenák (Beke, Brukk, Csente, Csötörtök, Fél), gróf Károlyi (Iványi), gróf Löwenburg (Német-Bél zálogos ura), Somogyi (Sipos- vagy Kastély-Karcsa), gróf Kaunitz (Darnó).
