Pozsony kiváltságai.
Pozsony kiváltságai.
E szabadalomlevél szerint Pozsony kiváltságai így sorakoznak: 1. A polgárok bírájokat évenként Szent-György napján szabadon és közvetetlenűl választják, ki a város ügyeit, 12 esküdt polgárból álló tanácscsal egyetemben, intézi. 2. A város polgárainak szőlei és erdei minden néven nevezendő fizetés alól szabadnak nyilváníttatnak. 3. A Csalló torkolatánál a városnak jogában áll, saját földjén, révet állítani. 4. A város polgárai úgy személyökre, mint az általuk behozott, vagy kivitt árúkra és értékekre nézve, a pozsonyi réven Hainburg felé, a csallói réven Szőllősnél, a Morva réven s általában egész Pozsony vármegye összes révein vámmentességet élveznek. Ez a vámmentesség kiterjed mindazokra, kik bármely helyről Pozsonyba szándékoznak oly czélzattal, hogy a városban végleg megtelepedjenek. 5. Hogy a város lakosságban gyarapodhassék, a jobbágyok szabad költözködési joga Pozsonyra is ki lőn terjesztve olyképpen, hogy minden jobbágyot, ki a városban megtelepedni 519óhajtott, a földesúr, a szokott földdíj megfizetése után, elbocsátani tartozott. 6. A város polgárai fölött, mind igazságszolgáltatási, mind egyéb ügyekben, egyedül a város bírája és az esküdtek voltak hivatva ítélkezni. Ha a város, vagy a külvárosok lakói idegen vidéken valamit vétettek és a város határába sikerült menekülniök, az eljárást csak a város bírája előtt lehetett ellenök megindítani. Kizárólag idegen tanúk vallomása a város polgáraival szemben érvényes nem volt; ahhoz, hogy valakit tanúk által elmarasztaljanak, szükség volt, hogy a tanúk sorában pozsonyi lakosok, vagy legalább más, kiváltságos város polgárai is helyet foglaljanak. Ha a város és az esküdtek ítéletével a felek megelégedve nincsenek és a király elé viszik ügyüket, akkor a király személye előtt nem a felek, hanem csupán a bíró és az esküdtek jelenhetnek meg és az ügy ezek közbenjöttével kerül újabb döntés alá. A város lakosai különben a nádori bíróság illetékessége alól is ki voltak véve. 7. A külvárosok lakói és a halásznépek ugyanazok jogokat és kiváltságokat élvezték, mint a város polgárai; csakhogy a halászok kötelesek voltak az általuk fogott halmennyiség egy harmadát a pozsonyi ispánnak beszolgáltatni. 8. A zsidók, a mig a város állandó lakosai, a polgárokkal egyenranguaknak tartandók. 9. Azokat, akik a várostól előírt kötelezettségeket teljesíteni vonakodnának, joga volt a város előljáróságának a polgárok és lakosok sorából kirekeszteni. Ez a kirekesztési jog azonban a káptalan tagjaira és a papokra ki nem terjedt.
Hogy a város gazdaságilag is gyors emelkedésnek indulhasson, vásárai és kereskedői a legkiválóbb előjogok élvezetébe léptek. A posztó-, marha- és halkereskedők bármely országból szabadon jöhettek a városba s ott a városi hatóság, útközben meg a vármegye volt köteles biztonságukról gondoskodni. A város a királyi pénzváltóktól a pénzt csak akkor volt köteles teljes értékben elfogadni, ha a pénzváltók előtt a város bírájának embere járt. A megyeispán joghatósága a városban, e tekintetben is, teljesen szünetelt. Végül a város lakosai kötelesek voltak, más városok jövevény (hospes) népeinek mintájára, a gabonadézsmát megfizetni.
A város ezen szabadalomlevelét átírták és megerősítették 1313-ban és 1323-ban I. Károly; 1365-ben I. Lajos; 1412-ben és 1436-ban Zsigmond; 1439-ben Albert király; 1446-ban Hunyadi János; 1453-ban V. László; 1464-ben I. Mátyás király. (Cod. Dipl. VI. I/107–111. X. VIII/758. XI. 218. IX. 222. X. VIII/653.)
Az 1323-iki szabadalomlevél azt a becses toldalékot tartalmazza, hogy a város lakósai nem voltak kényszeríthetők a királyi pénzváltóktól az új pénzt elfogadni, hogy bármily denárt szabadon használhattak és a pénzverdék szokásos járulékai alól mentesek voltak; Zsigmond király pedig megengedte 1430-ban, hogy a város L. P. jelzéssel (Liga Posoniensis) pénzt verethessen s az ebből folyó jövedelem felerésze a királyi kincstárt, felerésze a városi pénztárt illesse. Nevezetes szabadalomképp említendő még I. Lajos király 1374-iki s utóbb más királyoktól is megerősített mentelmi levele, mely a várost a behozott árúk után járó harminczad alól mentette fel.
A város külső díszét emelte Zsigmond királynak a város pecsétjére és czímerére vonatkozó 1436-iki határozata és I. Mátyás 1459-ben adott engedélye, hogy a város irataiban vörös pecsétet használhasson. (Cod. Dipl. X. VIII/653. Lehoczky: Stemmalog. I. 239. Kaprinay: Hist. Dipl. II. 240. 243. 477. (V. ö. Ortvay: i. m. II. 3. Király János: Pozsony joga stb.)
