Szomolány.
Szomolány.
Szomolány vára, a hasonnevű és egykor szintén kőfalakkal védett városkától északra, a nádasi országút mentén, a szomolányi magas hegyek kiszögellésén fekszik. Eredete a várnak homályban vész el. Egyes történetírók, mint Fejér György és Wenzel Gusztáv úgy vélik, hogy a vár már a XIV. században fennállott s a Stiborok tulajdonában volt. Mások ellenben, különösen a Kis-Kárpátok jeles ismerője, Jedlicska, azt vitatják, hogy csak a XV. században épült. Egyébként is külöben a vár történetéből mit sem tudnak, sőt magát az épületet is, csak egy 1760-iki leírásból ismerjük. E szerint a vár kapuja az északi oldalon volt s előtte vonóhíd állott. A kapun át a vár alsó udvarába lehetett jutni. Itt volt elhelyezve a kapus lakása, a pékműhely, s itt voltak a konyhák is. Az alsó udvarból, kelet felől, kőlépcső vezetett a vár tulajdonképpeni, kertszerű udvarára, melynek déli részét a fegyvertár foglalta el. A vár felső udvarán volt elhelyezve a várnagy, a tisztek szobája. Maga a főépület, mely nem volt elég tágas, de azért kényes izlésre vallott, a déli részt foglalta el.
A vár birtokosai között találjuk a Szentgyörgyi grófokat, a gúti Országh családot és a Bánffyakat. 1569-ben a várat és a hozzátartozó uradalmat Miksa király Ungnad Kristófnak és nejének, Losonczy Annának zálogosította el; 1583-ban pedig Rudolf örök jogon engedte azt át. A vár legfőbb birtokosai azonban az Erdődy grófok voltak, kik azt Erdődy Tamás nejének, Annának, Ungnad Kristóf leányának révén nyerték meg. (Jedlicska: Kis-Kárp. Eml. 183–228. ll.)
