A kath. algimnázium.
A kath. algimnázium.
A város közoktatásának első helyén áll a nagymultú szentgyörgyi katholikus algimnázium. Szentgyörgy város közoktatásügye különben is szép multra tekinthet vissza, mert a város polgárai már a középkorban is nagy gondot fordítottak gyermekeik iskoláztatására. Az itt fönnállott ú. n. fárai iskolát a reformáczió terjedésével újabb iskola váltotta fel, protestáns tanitók vezetése alatt s ez az iskola már az ú. n. latin iskola volt, mely oly fontos tényezővé vált, hogy a város hitéletét a katoliczizmus rovására erősen befolyásolta. E veszélyt elhárítandó, Szelepcsényi György esztergomi érsek elhatározta, hogy itt nagyobbszabású tanintézetet állít, mely a protestáns iskola hatását teljes mértékben ellensúlyozza. E tervét azonban már nem tudta megvalósítani, mert időközben meghalt, de végrendeletében szentgyörgyi és grinádi birtokait a kegyes tanítórendnek hagyományozta azzal a kikötéssel, hogy a rend az általa tervezet iskolát felállítsa.
E gazdag hagyaték következtében Haligovszky Ferencz, a kegyes tanítórend lengyel tartományának főnöke, 1685-ben kiküldötte Bojár Andrást, a privigyei társház tagját, hogy a hagyatékot vegye át. Noha ez az átvétel az akkori háborús idők következtében, és mert a hagyaték ingóságai hadi czélokra voltak lefoglalva, sok nehézséggel járt, az iskolát 1687-ben mégis megnyitották és öt rendtag vezetése mellett fönntartották. Mai nagy társházukat 1720-ban kezdték építeni, de 1754-ben leégett és csak öt évvel később fejezték be az újjáépítést. 1770 körül konviktust is alapítottak, minek következtében a messzebb vidék tanuló-ifjúságát is sikerült oda vonzaniok. II. József alatt az iskola megszünt, de csak négy évre, mert a város többszöri sürgetése következtében 1743-ban ismét megnyílt és az akkor, ú. n. grammatikai iskolák tanterve szerint három osztályú lévén, az elemi iskola harmadik osztályához csatlakozott. 1806-ban végre négy osztályú lett, a minek a terhét és költségét nagyrészt a város viselte.
Az 1848-iki szabadságharcz következtében a gimánizum ismét megszünt. 1857-ben azután, az abszolutizmus alatt, a kormány kétosztályú reáliskolát állított föl, melynek tannyelve a német és a cseh volt. Igazgatója Rappensberger Kajetán kegyes-rendi pap lett. 1861-ben azonban a kegyesrend elhatározta, hogy összes intézeteiben a tanitás nyelvét magyarrá teszi. Így Szentgyörgyön is magyar lett a tannyelv. Ebben az időben a város kérelmére ismét gimnáziummá alakították át és fokozatosan négyosztályúvá fejlesztették. Az erre nézve kötött szerződés szerint a város tetemes összeggel járul a költségekhez. Újabb időben az intézet kellő anyagi eszközök híján ismét közel volt ahhoz, hogy kapuit a tanulni vágyó ifjúság előtt bezárja, de a város ezt nem engedte meg, hanem inkább újabb áldozatokat hozott, fölemelte évi segélyét és 16.000 kor. költséggel díszes tornacsarnokot építtetett és szereltetett föl. Az intézet fönnállása tehát ma már biztosítva van. 1894 óta Füredi János az igazgatója, és minthogy e társház piarista és világi tanárai azóta, a mióta az iskola magyar tannyelvű, mindenkor hű őrei és terjesztői voltak a magyar nyelvnek, ez az intézet továbbra is hivatva lesz e vidéken a magyarosodást szolgálni. Ugyanezt a czélt követi szép eredménynyel a városi 6 osztályu népiskola és a városi óvoda.
Szentgyörgy. – A piaristák temploma és algimnáziuma.
Saját felvételünk
